|
|
|
|
- A parlament zárt ülése - 2. folyt.
|
- Szóval, azért voltak olyanok, vagy olyan pártok, akik ellene voltak ennek, még az orvosok kiküldésének is?
- Úgy gondolom, hogy inkább minden pártban voltak olyanok, akik a lelkiismeretükre hallgatva úgy gondolták, hogy egy ilyen döntést, amelyikben benne rejlik, mint minden katonai, vagy minden egészségügyi dologban, az élet veszélye is, lelkiismereti okokra hallgatva nem támogattak. De, nem volt különösebb eltérés itt a pártok között.
- Ez a 35-40 fő tulajdonképpen csak a jelképes szolidaritásunkat fejezi ki, vagy ez a létszám esetleg emelhető?
- Ez egy ilyen egészségügyi különítménynek, inkább azt lehet mondani, szokásos létszáma. Tehát, ha ennél többet küldünk, akkor már egy egész kórházban kellene gondolkozni. És annak az anyagi feltételeit is meg kellene teremteni. Nyilvánvaló, hogy itt sivatagi felszerelésre is szükség volna, amivel nem rendelkezünk. Ezért inkább egy ilyen egészségügyi oszlopról lehetett szó és ezt - bármennyire jelképes dolog - mindenhol, keleten és nyugaton egyformán köszönettel fogadták.
- Mennyire igaz az, hogy arról is volt szó most a zárt ülésen, hogy a magyar légteret amerikai repülőgépek használhatják-e vagy sem?
- Ez volt a vita témája, ez az egészségügyi különítmény és az ezzel járó dolog. De tagadhatatlan tény, hogy rendkívül képletesen végigrágta a parlament - mintha külpolitikai vitáról lett volna szó - az egész közel-keleti kérdést. És legfőképp azt, hogy ezen belül a térség, tehát a szomszédos államok, hogyan foglaltak állást ilyen kérdésekben. Hosszan beszéltünk arról, hogy a csehszlovákok egy, a mi különítményünknél erősebb vegyvédelmi osztaggal szerepelnek az Öbölben. A lengyelek hajókat küldtek. Mi ilyen alakulatokkal nem rendelkezhetünk. Úgyhogy mi bizonyára légiszálllítással. Tehát ennyiben feltétlenül szó volt a repülőkről. Ezzel az orvoskülönítménnyel tudunk jelentkezni.(folyt.)
1990. december 19., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|