|
|
 |
|
 |
A parlament zárt ülése
|
----------------------
München, 1990. december 19. (SZER - A mai nap) - A tegnap esti
órákban több mint négy órán keresztül zárt ülést tartott a magyar
parlament államtitoknak minősülő kérdésről. Az éjszakai órákban
Szabad György házelnök bejelentette: az Országgyűlés kétharmados
többséggel határozatot hozott arról, hogy az Öböl-válság
fejleményeitől függően önkéntesekből álló magyar egészségügyi
különítmény utazhat a helyszínre. Arról az elterjedt hírről,
miszerint a magyar kormányhoz kérés érkezett, hogy engedélyezze az
ország légterének használatát a Perzsa-öböl térségébe felvonuló
amerikai légierő számára, Szabad György határozottan kijelentette:
nincs mit nyilatkoznia.
A zárt ülés után, az éjszakai órákban Baráth Edina interjút
készített a témában a Parlamentben Katona Tamás külügyi
államtitkárral.
- Katona Tamást, a Külügyminisztérium államtitkárát kérdezem. Az
imént döntött a parlament arról, hogy önkéntes orvosok háború esetén
mehetnek a Perzsa-öbölbe. Államtitkár úr
Milyen arányban döntött
erről hozzávetőlegesen a parlament? Mennyire volt egység a pártok
között?
- Azt mondhatom, hogy nagyon nagy egység volt. Természetes, hogy
ez egy kényes kérdés és éppen ezért nagyon hosszú, nagyon alapos
vita volt. Ahol minden apró kérdést, minden szót, sőt, minden
törekvést, ami a szavak mögött rejlik, megfontoltunk. Megnézte a
parlament, hogy a térség más államai hogyan foglaltak állást ebben a
kérdésben. És ezért a vita rettenetesen hosszú volt, de nem volt
eredménytelen.
Mi már korábban terveztük ennek az orvos-csoportnak a
kiküldését. Hiszen ezért voltam Szaúd-Arábiában és nem utolsó sorban
ezért voltam Nagy-Britanniában. Hiszen Londonban abban állapodtunk
meg, hogy ez a magyar egészségügyi különítmény - körülbelül 35-40
orvos és ápoló - brit alárendeltségbe kerül, és ez számunkra nagyon
megnyugtató. (folyt.)
1990. december 19., szerda
|
Vissza »
|
|
- A parlament zárt ülése - 1. folyt.
|
Úgy éreztük, hogy Magyarországnak nem szabad közömbösnek
maradnia. Hiszen egy olyan ország, amelyet az elmúlt évtizedben
jóegynéhányszor idegen csapatok szálltak meg, lehetőleg ne
támogasson olyan helyzeteket, amikor erősebb országok az erő jogán
kisebb országokat megszállnak.
- Szaúd-Arábiában is ezért járt ott?
- Igen, ott vetődött fel az a kérdés, hogy a magyar kormány úgy
érezte, hogy erkölcsi kötelességünk nemcsak az ENSZ-határozataihoz
csatlakozni, hanem legalább jelképesen ott kéne lennünk nekünk is a
többiekkel együtt.
- Miért kellett tulajdonképpen zárt ülés? Hiszen utána
elmondták. Másfelől, ez talán nem is olyan titokzatos dolog.
- Mindenekelőtt azért kellett hozzá, mert nem óhajtottuk
elmismásolni ezt a kérdést. El lehetett volna játszani azt, hogy mi
ezeket polgári önkénteseknek nyilvánítjuk és minden fölhatalmazás
nélkül küldjük ki. A parlament azonban - csakúgy mint a kormány -
átérezte a felelősséget, nagy szavakat használok egy kicsit - a
történelmi pillanatot is. És ezért az alkotmány értelmében, magyar
katonai személyeknek az országhatáron kívül való alkalmazása esetén
az Országgyűlés felhatalmazását kértük. S ennek a felhatalmazásnak
az összes képviselő kétharmada szavazataival kellett megszületni. És
jóegynéhányan távol voltak. Ennek ellenére ezt a kétharmados arányt
sikerült elérni. Ami azt mutatja, hogy megintcsak egy védelmi
kérdésben, egy külpolitikai kérdésben, egy normális ország
vállalható politikája esetén, voltaképp nincs nagy különbség a
megítélésben kormánypárti és ellenzéki megszólalások között.
- Azt is lehet mondani, hogy még ennél a kétharmadnál is nagyobb
aránnyal fogadták el? (folyt.)
1990. december 19., szerda
|
Vissza »
|
|
- A parlament zárt ülése - 2. folyt.
|
- Szóval, azért voltak olyanok, vagy olyan pártok, akik ellene
voltak ennek, még az orvosok kiküldésének is?
- Úgy gondolom, hogy inkább minden pártban voltak olyanok, akik
a lelkiismeretükre hallgatva úgy gondolták, hogy egy ilyen döntést,
amelyikben benne rejlik, mint minden katonai, vagy minden
egészségügyi dologban, az élet veszélye is, lelkiismereti okokra
hallgatva nem támogattak. De, nem volt különösebb eltérés itt a
pártok között.
- Ez a 35-40 fő tulajdonképpen csak a jelképes szolidaritásunkat
fejezi ki, vagy ez a létszám esetleg emelhető?
- Ez egy ilyen egészségügyi különítménynek, inkább azt lehet
mondani, szokásos létszáma. Tehát, ha ennél többet küldünk, akkor
már egy egész kórházban kellene gondolkozni. És annak az anyagi
feltételeit is meg kellene teremteni. Nyilvánvaló, hogy itt sivatagi
felszerelésre is szükség volna, amivel nem rendelkezünk. Ezért
inkább egy ilyen egészségügyi oszlopról lehetett szó és ezt -
bármennyire jelképes dolog - mindenhol, keleten és nyugaton
egyformán köszönettel fogadták.
- Mennyire igaz az, hogy arról is volt szó most a zárt ülésen,
hogy a magyar légteret amerikai repülőgépek használhatják-e vagy
sem?
- Ez volt a vita témája, ez az egészségügyi különítmény és az
ezzel járó dolog. De tagadhatatlan tény, hogy rendkívül képletesen
végigrágta a parlament - mintha külpolitikai vitáról lett volna szó
- az egész közel-keleti kérdést. És legfőképp azt, hogy ezen belül a
térség, tehát a szomszédos államok, hogyan foglaltak állást ilyen
kérdésekben. Hosszan beszéltünk arról, hogy a csehszlovákok egy, a
mi különítményünknél erősebb vegyvédelmi osztaggal szerepelnek az
Öbölben. A lengyelek hajókat küldtek. Mi ilyen alakulatokkal nem
rendelkezhetünk. Úgyhogy mi bizonyára légiszálllítással. Tehát
ennyiben feltétlenül szó volt a repülőkről. Ezzel az
orvoskülönítménnyel tudunk jelentkezni.(folyt.)
1990. december 19., szerda
|
Vissza »
|
|
- A parlament zárt ülése - 3. folyt.
|
- Nem tudom. Most már, hogy mondta nekem, akkor most már előttem
se titok. +++
1990. december 19., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|