Rendszerváltás és az MTI

	Ellopták Justicia serpenyőit
(Hajnal László Gábor) München, 1989. április 29. (SZER, Világhíradó) - Ellopták az igazságot jelképező Justicia asszony serpenyőit. Felolvassuk Hajnal László Gábor írását. Most mi lesz? A Kossuth Rádió ugyanis bejelentette, hogy a budapesti Szabó Ervin téren lévő Justicia szobor végképp alkalmatlan az igazság szimbolizálására, hiszen korábban a trónt és a mérleget, most viszont a két serpenyőt lopták el ismeretlen tettesek. Vajon kik lehettek ezek a szenvedélyes gyűjtögetők, és miféle céllal, szándékkal kényszerítették munkanélküliségre az istennőt? A rövid hírt hallgatván kavarogni kezdtek bennem a gondolatok, mert számos intő jel van ebben a garázda cselekedetben. Ezek közül is talán a legfontosabb, hogy a bekötött szemű asszonyság másik kezében kard szokott hegyesedni, és ha ezt most is háborítatlanul helyén hagyták, az a kérdés, kiknek és kiktől szól az üzenet. Továbbá az is nyilvánvaló, hogy hazánkban immár közel négy és fél évtizede roppant sajátosan és kiszámíthatatlanul billegették a serpenyőket, durva csalásokkal csonkították a jog porcióit. Inkább a pallos kaszabolt s nem a megbocsátó emberséget gyakorolták a bírák. Sok minden másképp alakul Magyarországon, ha 1945-ben leveszik a kendőt Justicia szeméről, hiszen a vaktában csapdosásaival ártatlanok tízezreit sebezte véresre. A jus latinul jogot jelent, vagyis a hallgattassék meg a másik fél is elvét, hogy ehhez az asztalhoz mindenki egyforma magas székre ülhessen. Az igazság meg- és kicsúfolása nem a kommunizmus találmánya, valamennyi diktatúrának sajátossága, hogy a szabadsághoz való jogot elveszik a néptől, de hazánkban az ellenállás joga, a jus resistendi sincs az alkotmányban. Okkal lehet töprengeni a miként továbbon, hiszen a Szabó Ervin téri szobor végképp nem tud mérni. Most mi lesz? Mert, ha csak a serpenyőknek kelt volna lába, akkor még ez a hiány pótolható, ám az élet többi területén is gyatrul az erkölcs. A bűnügyi tudósítások java része a nekiveselkedett lopkodásokat részletezi, hogy sok lett az enyves kéz, hovatovább népbetegség a kleptománia, csak azt nem viszik el a polgárok, amit odabetonoztak. Kétségtelenül nem valami szívderítő hírek ezek, de az igazság mérlegének két serpenyője van, és ha Stróbl Alajos alkotását - úgymond - szocialista megőrzésre vitte haza valaki, a lényegen az jottányit sem változtat. Nem azokat védjük, akik betörnek, rabolnak, bundákat, ékszereket, drága műszaki cikkeket lopkodnak, és a vandálkodókat sem mentegetjük. A nyilvános telefonfülkék rongálói, a tömegközlekedési eszközök üléseit fölhasogató vagányok, meg a hozzájuk hasonlóak nyilvánvalóan bűncselekményt követnek el és ezért kapják azt, amit érdemelnek. De azok a kisnyugdíjas bácsik és nénik, akik néhány zsömlét, pár szem cukrot, kockasajtot dugnak remegő kézzel zsebükbe, nem tolvajok. Az önkiszolgáló éttermek asztalain ott hagyott, félig teli tányérok kikanalazói sem kitaszigálandó vétkesek, őket följelentgetni, szidalmazni könyörtelenség és szégyen. Ha levennék végre a kötést Justicia szeméről és filmszerűen láthatná az ország gazdasági, politikai, társadalmi históriájának alakulását 1945-től, sietve óhajtaná megint a jótékony vakságot. A hétköznapok nehézségeivel küzdőknek viszont ritkán adatik meg a felejtés kegyelme, hogy nyugtalan álmaikban ne peregjen előttük a múlt: a rakamazi asszonyok tragédiája, akiket 1945 januárjában cipeltek a Szovjetunióba; a hazájukban üldözött munkások, parasztok, értelmiségiek szenvedései; az 1956-os forradalomban való részvételért durván felelősségre vontak keservei, a szellemileg, lelkileg megnyomorítottak máig nem gyógyuló sebei. A szocialistának nevezett jog idáig csak Justicia kardját és a mérleg egyik kosarát használta. Am a végtelenségig ez sem mehetett, az a serpenyő most betelt. Csurig van áldozatokkal, becstelenséggel, a vétlenek, kizsigereltek vérével, verejtékével. A hatalmukat féltők persze újabban sietve dobálnak mindenfélét a másik oldalra. Tegnapi elvtársaikkal szemben bibliai példázatokkal hozakodnak elő a konok ateisták: damaszkuszi út, meg ehhez hasonlatos pauluskodások. Csakhogy hiba csúszott a számításba. Ennyi bűnt, hibát, vétket nem lehet ellensúlyozni, s főleg nem úgy, hogy ez ebbéli szándékban több a leleplezhető taktikázás, mint az őszinteség szándéka. Egy tsz-be lökdösött, földjétől megfosztott idős ember mondta: mit szólnának az autóval rendelkezők, akik tíz körmükkel kaparták össze a rávalót, ha most kitalálnák odafönn, hogy a kocsit értékénél jócskán olcsóbban muszáj az államnak adni. A kérdés nagyon időszerű, és válaszolni is kell az illetékeseknek. A feleletig pedig engedjék meg a népnek, hogy rendbe hozzák az ilyen-olyan garázdák össze-vissza rángatásaitól tönkrehibásított igazság szobrát. Talán még lehet a régit is restaurálni, de a jövőben legalább annyira vigyázzanak a hatalmon lévők Justicia épségére, mint a kommunisták óvják az egypártrendszerű uralkodás törvényességét jelképező Lenin-szobrokat. Bár azokról nem is lehet lelopni semmit. +++ 1989. április 29., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »