|
|
|
|
Az Országgyűlés üléséről
|
(Makvári György) München, 1989. január 12. (SZER, Nemzetközi sajtószemle) - A Frankfurter Allgemeine Zeitung Budapestről keltezett tudósítását ismertetjük. Az Országgyűlés most véget ért ülésszakával foglalkozó cikk a viták ismertetését követően ezt írja: - A budapesti megfigyelők többsége egyetért abban, hogy Magyarországon újabb fontos lépés történt a demokrácia feltételeinek megteremtése felé. Kulcsár igazságügy-miniszter pedig ismételten kijelentette, hogy Magyarország nyugat-európai példákat követ a jogállamiság megvalósítására tett igyekezetében. - A Frankfurter Allgemeine Zeitung után a Times idevágó cikkét londoni tudósítónk Rentoul Ferenc ismerteti: - A Times hasábjain terjedelmes cikkben foglalkozik Schöpflin György, a londoni közgazdasági egyetem előadója a magyarországi fejleményekkel. Bevezetőjében megállapítja, hogy a politikai változások rendkívüli ütemben haladnák előre, és míg pár hónappal ezelőtt még csak a legvérmesebb reformerek mertek komolyabban beszélni többpártrendszerről, ma már nem az a kérdés: legyen-e egyáltalán többpártrendszeren alapuló demokrácia, hanem az, hogy mikor vezessék be. A parlament megszavazott egy törvényt, melynek értelmében politikai szervezetek működhetnek a kommunista párton kívül is - ami belátható időn belül esetleg koalícióra vezethet. Ennek a gyökerei két demokratikus megvalósulásból eredeznek: az 1945 és 47 közötti koalícióból és a 1956-os forradalomból. A kisgazdák és a szociáldemokraták - akik 1945-ben a szavazatok abszolút többségét nyerték el - most újra kiléptek a politika színpadára. Schöpflin ezután fejtegeti a különféle pártok esélyeit, majd idézi Bíró Zoltánt, aki budapesti tartózkodása alatt azt mondta neki, hogy szabad választásokon a Demokrata Fórum nagyon jó esélyekkel venné fel a versenyt a kommunista párttal. És ez a probléma magva. Az, hogy lehetne a jelenlegi rendszeren változtatni úgy, hogy a nem kommunista elemek is számarányukhoz méltón legyenek képviselve, de ugyanakkor a kommunistáknak és a párt egyéb haszonélvezőinek ne kelljen attól tartaniuk, hogy másnap felkötik őket az első fára. Akivel csak beszéltem, tart a robbanástól - írja Schöpflin -, mindenki aggodalmasan idézi fel 1956 emlékeit. De ez az összehasonlítás nem állja meg a helyét. Sokkal közelebbi analógia 1970-es évek végén fennállt lengyel állapotokkal való összehasonlítás. A lengyel vezetők akkor teljesen elvesztették az irányérzetüket, a hatalom is szinte kicsúszott a kezükből, és egyszerűen nem tudták a megrekedt nemzetgazdaságot kizökkenteni a kátyúból. Grósz Károly mai napig is tétova, habozó magatartást tanúsít, még mindig nem látszik tisztán: mit akar csinálni - és ez csak megnehezíti a helyzetet. A kommunista párt maga megoszlott, a régi vágású vaskalaposok, akik a rend helyreállításáról beszélnek, átlátják ugyan, hogy mindenképpen gazdasági reformokat kell bevezetni - de rettegnek attól, hogy a hatalmat megosszák másokkal. Márpedig, ha erre nem hajlandók, akkor Magyarországon is lehet a jugoszláviaihoz mérhető infláció, Lengyelországban beállott tespedés, és romániai éhínség. De a 40 éve begyepesedett párt nem tud egyik napról a másikra amerikai szellemű demokráciává átvedleni. A kibontakozás egyetlen útja az lenne, ha a kommunisták elfogadnák a parlament központi vezető szerepét, és minél előbb kiírnának szabad választásokat. A demokrácia irányába való fejlődés megkönnyítené az ország mintegy 17 milliárd dollárra rúgó külföldi tartozásának a törlesztését is, mert a Nyugat jobb szemmel nézné a demokratikus Magyarországot. Ugyanakkor a Szovjetunió sem gördítene valószínűleg akadályokat ennek az útjába, mert ez megmutatná a szovjet konzervatívoknak: a demokratizálás nem jelenti okvetlenül azt, hogy elérkezett a világ vége. (folyt.)
1989. január 12., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés üléséről - 1. folyt.
|
Eddig egyetlen országnak sem sikerült a kommunizmus rendszeréből demokráciává átalakulnia. Magyarországnak most megvan erre a lehetősége. A lehetőség, korántsem túlságosan tág. De mégis megvan, és a jövő fogja megmutatni, hogyan éltek vele - fejezi be cikkét a Times hasábjain Schöpflin György, a londoni egyetem előadója. - Az olasz lapokat is foglalkoztatják a magyarországi fejlemények. Kommentárjaikat római munkatársunk: Bojtár István foglalja össze: - A gyülekezési és egyesülési törvénynek a budapesti parlament részéről való elfogadása jelentőségéről - tekintet nélkül az ideológiai, politikai különbségekre - egységes az olasz vélemény. Magyar fordulatról beszél a kommunista L,Unitá, és történelmi fordulatról a nagy polgári napilap, a Corriere della Sera. Abban is egyetértenek azonban, s határozottan rá is mutatnak, hogy a súlyos gazdasági válság nehéz próbatételnek veti majd még alá a kedvező irányba haladó magyar fejlődést. Mind a két kommentárnak bizakodó azonban a végkicsengése. Most, hogy Magyarországon megnyílt a tényleges liberalizálás útja - írja a Corriere della Sera - a születő politikai képződmények feladata, hogy véghezvigyék a totalitarizmusból a demokráciába való átmenetnek éppen hogy elkezdődött folyamatát. Nem lesz könnyű. A gazdasági helyzet nagyon rossz, ezt mindenki tudja, és a gazdaság egészsége helyreállításához szükséges rendszabályok biztosan nem népszerűek. Vajon - teszi fel a kérdést a milánói újság - kiállja-e majd a próbát a Magyarországon újjászületett demokrácia. Ha a kételkedés nem is, az aggodalom mindenesetre jogos. Egy dolog azonban bizonyos értelemben megnyugtató. A demokráciának nincsen alternatívája - amit Budapesten Moszkva egyetértésével és támogatásával elhatároztak, azt nem lehet a múlthoz való visszatéréssel megsemmisíteni. Fáradságos, hegynek fölfelé vezető menetelés az, amely ma megindult; de a magyarországi kommunizmus 40 esztendős tapasztalatai után nincsen helye a visszalépésnek - fejezi be kommentárját a Corriera della Sera. Az L,Unitában megjelent kommentárnak a Magyarországot jól ismerő Federigo Argenti a szerzője, aki a következőket írja: A politikai téren jelentkező pozitív újdonságot gazdasági tekintetben sajnos nehéz helyzet kíséri, amelyet súlyosbítanak az eddig hozott részleges takarékossági intézkedések. Immár világos, hogy sikerük érdekében szorosan össze kell kapcsolni egymással a politikai és a gazdasági reformot, és hogy mind a kettő súlyos áldozatokat igényel. De az is világos, hogy ezeket az áldozatokat igazságosan kell elosztani, mert különben fokozódnak a társadalmi feszültségek - vagy ami rosszabb: annak veszélye, hogy a terheket eddig egyedül viselni kényszerült dolgozók, s az egyszerű nép visszautasítja a reformokat - írja a L,Unitá kommentátora, s a következő mondattal fejezi be írását: Az az út, amelyre Budapest rálépett, biztosan nehéz - de az egyetlen helyes út. +++
1989. január 12., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|