|
|
 |
|
 |
Felcím: Teli boltok, üres pénztárcák Főcím: Mit mutat a
(szorongó) közvélemény kutatása? Alcím: Beszélgetés Tamás Pál
szociológussal
|
Budapest, 1990. december 18. Kedd (MTI-Press)
Nem akármilyen évet zárunk az idén. Számtalanszor elhangzott,
leírták a sajtóban és egyebütt, hogy 1990 a rendszerváltás
esztendeje volt. Sokféle vélekedést ismerhettünk meg az ezévi
történésekről, azonban a vélemények mindig esetlegesek. Mit
gondolnak valójában az emberek arról, ami velük történt? Ezért is
kérdezzük Tamás Pált, a Közvéleménykutató Intézet
igazgatóhelyettesét: hogyan változott ebben az esztendőben a hazai
közvélemény a különböző események megítélésében? Elsősorban
nyilvánvalóan a nagy politikai-társadalmi folyamatok értékelésről van szó, de
természetesen a gazdasági helyzettel kapcsolatos vélemények is igen
fontosak.
- A gazdasági közhangulatot meglehetősen hosszú ideje mérjük egy
többé-kevésbé használható "barométerrel". Ez két dolgot különít el
eléggé jól megfigyelhetően. Egyrészt azt, hogy a megkérdezett
állampolgár miként látja a saját gazdasági helyzetét, másként pedig
az ország helyzetét. A magyar "itélkezési minta" szerint korábban az
ország helyzetét igen rossznak tartották a válaszolók. Ez érthető,
hisz a tömegkommunikáció évek óta azt sugallta, hogy itt az
adósságválság, s ami van, abból nem, vagy csak igen nehezen lehet
kilábalni. Ehhez képest az emberek a saját helyzetüket nem tartották
különösebben rossznak. Persze volt panaszkodás, siránkozás, de a
magyar állampolgár véleménye az volt, hogy majd csak lesz valahogy,
akármilyen bajban is van az ország. Az elmúlt években háromhavonta
csináltunk egy-egy gazdasági hangulatmérést és ilyenkor rendszeresen
két grafikont kaptunk. Az egyik, a pesszimistább, az ország
helyzetét tükrözte, a másik, az optimistább az állampolgárét.
Ez a helyzet körülbelül egy évvel ezelőtt megváltozott,
átalakult a két grafikon, a két görbe viszonya. Azaz egy év óta
kezdik azt gondolni az emberek, hogy ők vannak nagyobb bajban, mint
az ország.
- Mivel magyarázható ez a változás?
- Az egyén egyelőre nem látja, hogy mitől van bajban az ország.
Azt tudja, hogy gond van, de még nem látja a baj jeleit. (folyt.)
1990. december 18., kedd 13:42
|
Vissza »
|
|
Közvéleménykutatás 2.
|
Nem tapasztalja például, hogy itt iszonyatos áruhiány lenne. Sőt,
azt látja, hogy itt sokkal jobb az ellátás, mint bárhol körülöttünk, a volt
szocialista országokban. És ha azt látja, hogy itt van hús bőven, csak
neki nem telik rá, akkor azt a következtetést vonja le, hogy ő van
bajban, nem az ország.
Ebből egy nagyon érdekes társadalomlélektani következtetés
adódik a közvélemény számára. Ha gyakorlatilag van
minden a boltokban, nekem pedig abból meglehetősen kevés jut - így
az átlagállampolgár - akkor itt nagyon ügyetlen kormányzás folyik.
Vagyis a saját gazdasági helyzetével kapcsolatos elégedetlenség a
kormányon, a parlamenten, a vezető politikai tényezőkön csattan. Ami
azután abban mutatkozik meg, hogy például a választópolgár
alkalomadtán nem megy el szavazni.
Ezt egyébként nagyon jól mutatták azok a vizsgálataink, amelyek
szerint tavasszal még milliós nagyságrendben támogatták a pártokat az
állampolgárok, ősszel meg csak százezres nagyságrendben.
De van ennek egy kézzelfoghatóbb mutatója is. Vizsgálataink
szerint jelentősen visszaesett a tévé parlamenti közvetítéseinek
nézettsége. Ez nem csupán azzal függ össze, hogy a dolog
elveszítette "újdonságvarázsát", hanem inkább azzal, hogy az
embereknek elegük van a parlamenti politizálásból.
- Vannak-e olyan vizsgálataik, amelyek az emberek "jövőképét"
próbálják felmérni?
- Igen, és ezeket rendszeresen megismételjük. A tavaszihoz
képest a társadalom jövőképe mára összeszűkült, ami nagy mértékben
összefügg a személyes gazdasági prognózisok alakulásával. Az emberek
már nem látják át, mi lesz velük holnap, kevésbé tudnak tervezni,
szűkebbnek látják mozgási terüket, mint akár egy évvel ezelőtt.
Ebből nehezen meghatározható szorongások, bizonytalanságok
származnak. Ezek viszont nem kis mértékben gátolják annak a
vállalkozási, befektetési készségnek a kifejlődését, amelyet
olyannyira óhajtunk.
- Érdeklődnek-e az Önök viszgálati eredményei iránt a nyugati
beruházók? A tőke ugyanis mielőtt egy ismeretlen terepre lépne,
tájékozódik, hogy mit talál ott.
- A nyugati tőkést nem az érdekli, hogy miből tudna itt két
darabbal többet eladni, hisz az egész magyar piac nem nagy. Neki az
a fontos, ha itt akarja működtetni a tőkéjét, miféle emberekkel
dolgoztathat itt. (folyt.)
1990. december 18., kedd 13:43
|
Vissza »
|
|
Közvéleménykutatás 3.
|
Milyen a munkakultura, milyen a mentalitás az országban? Hogy az
itteni emberek mennyire szorgalmasak, mennyire szófogadóak,
visszabeszélnek-e, ha feladatot kapnak.
- Vannak-e önöknek olyan vizsgálataik, amelyek alapján
"megjósolhatók" a taxisblokádhoz hasonló válságok?
- A forradalmak kirobbanását nem lehet megjósolni, ha ez
lehetséges lenne, akkor a belügy lenne a legfőbb megrendelőnk. A
jövő esztendőre egyébként egy olyan "krizisvizsgálatot" készítünk
elő, amely Magyarországon kívül Lengyelország és Leningrád környékét
célozza meg. E vizsgálat célja, hogy felmérjük, miként éli meg a
kelet-európai régió a különböző válságokat. Az is fontos kérdésünk,
hogy az ilyen nagy kataklizmák miként hatnak a személyes
életstratégiákra. Lengyelországban egyébként az 1980-as krizis óta
folyik egy kétévenként ismétlődő vizsgálat, amely már alapul
szolgálhat általános tanulságok levonásához.
- Az egyre romló gazdasági helyzet mennyiben járult hozzá az új
politikai vezetés tekintélyének csökkenéséhez?
- Érdekes tapasztalat, hogy a két dolog között egyelőre nincs
közvetlen kapcsolat. Az új politikai vezetés népszerűségének
csökkenését a mi ismereteink szerint inkább az okozta, hogy annak
működése nem különbözik igazán jelentős mértékben a korábbitól. Az
emberek nem látják a markáns váltást a módszerekben. Azt hiszem ez
feltétlenül megszívlelendő tanulság az érintettek, a politikusok
számára. (MTI-Press)
1990. december 18., kedd 13:44
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|