|
|
|
|
Brit visszhang a magyar referendumról
|
-------------------------------------
London, 1990. július 30. (BBC, Esti műsor) - Az angol lapok 5-6 soros hírben tudatják olvasóikkal, hogy - a Guardian szavaival: apátiába fulladt a tegnapi magyar népszavazás arról, ki döntse el, kire ruházzák a köztársaság elnöki pozícióját: az Országgyűlés, avagy közvetlenül a választópolgárok.
Ma délután Pártos Gábort, az angol rádió hírmagyarázóját hívtam be a stúdióba, hogy megkérdezzem: milyen jelentőséget tulajdonít a valóban siralmasnak mondható 13,8 százalékos részvételnek a nyári vakáción, a kánikulán és azon kívül, hogy a kezdeményezést elsősorban a Magyar Szocialista Párt karolta fel, és a 6 nagy párt közül négy - ellenezte?
- Valóban, ez egy világrekordnak is beillő minimális arány - már úgy értem, hogy ez a 13,8 százalékos részvétel a népszavazáson. Tulajdonképpen nem egy olyan dolog, amivel mondjuk egy demokrata társadalom dicsekedhet. Természetesen nem szavazni - az mindenkinek a demokratikus joga -, de ugyanakkor ez a fajta nem hivatalos bojkott, amit a legfontosabb magyar parlamenti pártok meghirdettek, illetve a kisgazdák esetében hivatalos bojkott - ez tulajdonképpen nem a legjobb módja annak, hogy egy ilyen kérdést hogy kell elintézni.
Én úgy vélem legalábbis, hogy jobb lett volna, ha a különböző parlamenti pártok - a Demokrata Fórum, a szabaddemokraták - saját álláspontjukat egy kampány részeként meghirdetik a szabad versengés részeként, nem pedig megpróbálják elhallgatni az egész eseményt.
- Most persze nem olyan nagyon egyszerű ez a kérdés: hogy hogy válasszunk elnököt - egyik országban sem.
Az országgyűlési elnökválasztás hívei - ugye - azzal érvelnek, hogy így túlságosan nagy hatalom kerülhet az elnök kezébe. Viszont amikor Gorbacsov dilemmáit elemzik, vagy elemezték az angol lapok és általában a nemzetközi sajtó és média -, akkor mindig kihangsúlyozták, hogy milyen rendkívül kínos, hogy Gorbacsovnak nincs a néptől kapott mandátuma. Minden országot más mércével kell mérni -, vagy hogy látod ezt? (folyt.)
1990. július 30., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Brit visszhang a népszavazásról - 1. folyt.
|
- Én úgy látom: a gorbacsovi dilemma-kérdés nem teljesen fedi a magyar helyzetet. Ha különböző megfigyelők olyan módon kritizálják a gorbacsovi vezetést, hogy annak nincs - mondjuk - egy ilyen valás mandátuma, ez alatt nem azt értik, hogy szükségszerűen az egész népnek kellene megválasztani -, inkább azt értik ez alatt, hogy a Legfelsőbb Tanács, a Szovjetunió parlamentje az egypártrendszer alapján lett megválasztva.
Tehát ez nem jelenti azt, hogy a többpártrendszer alapján megválasztott parlament nem választhat meg demokratikus módon egy államelnököt. Ez a kérdés ez nem teljesen azonos.
Ugyanakkor valóban van mondjuk - ha az ember most ennek a kérdésnek az egész nemzetközi vetületét átnézi - valóban van egy olyan vélemény, amit én is fontosnak tartok: hogy a legtöbb alkotmányos berendezkedésű országnak általában van például két háza, vagy esetleg van egy nép által megválasztott elnök, vagy esetleg van egy alkotmány részeként, demokratikus keretek között működő király. Tehát ilyen társadalmak vannak. Ennek az a lényege, hogy van egyfajta olyan berendezkedés, ahol a különböző politikai erők kiegyensúlyozzák egymást.
Magyarországon viszont - és ez nemzetközi viszonylatban nagyon ritka - a parlamentnek csak egy háza van - ez a parlament aztán megválasztja az elnököt. Tehát tulajdonképpen itt arról van szó, hogy nincs olyan más politikai erő, amely a parlament szerepét valamilyen módon tudná egyensúlyozni. Tehát megvan az a lehetőség, az a veszély, hogy ez a parlament túlságosan sok hatalmat tud a kezében összpontosítani.
Az, hogy most Magyarországon egy ilyen egykamarás parlament működik - ez nem lehet szükségszerűen a legtökéletesebb rendszer, de elképzelhető olyan parlamenti konfliktus, ahol jobb lenne, hogyha egy nép által megválasztott elnök tudna majd bíráskodni a különböző politikai pártok között. (folyt.)
1990. július 30., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Brit visszhang a népszavazásról - 2. folyt.
|
Amit én fontosabbnak tartok most az elnökválasztással kapcsolatos népszavazás lebonyolításában, az nem is az eredmény maga, amit természetesen mindenki elfogad - ez demokratikus játszma szerint történt meg
Ami - mondjuk - talán rosszabb szájízt hagy maga után: az az fajta módszer, ahogy ezt az egész elnökválasztási népszavazást lebonyolították -, ez a fajta módja annak, hogy elhallgatták az egész kampányt, és ezáltal tulajdonképpen ez a fajta közömbösség, - ami Magyarországon eléggé észrevehető már hónapok óta: a politika iránt való közömbösség -, ezt tulajdonképpen a politikai pártok felerősítik.
S a politikai pártok feladata nem az, hogy a közömbösséget növeljék -, hanem épp az ellenkezője. +++
1990. július 30., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|