Rendszerváltás és az MTI

	Országgyűlés - negyedik nap (15. rész)
Horváth Miklós (Vas m., 4. vk.) bizalmát fejezte ki a sajtó -------------- iránt; szerinte a tömegkommunikáció az Országgyűlés állásfoglalásának eleget tenne. Korántsem tartotta viszont etikusnak, hogy akadnak olyan felszólalók, akik bizonyos pártpolitikai célokból, az ügyrendi szabályokat megkerülve tárták a nyilvánosság elé a jelentés leglényegesebb részeit. Javasolta, hogy az Országgyűlés fogadja el a jelentést, s az ne képezze egyes pártok privilégiumát, ne szolgáljon választási harcokat. Hámori Csaba (országos lista) annak a véleményének adott hangot, ------------ hogy Tamás Gáspár Miklós saját pártja érdekében választási beszédének alapelemeit mondta el. Mint mondotta, képviselőtársa farizeusként viselkedett, mert olyan jelentések kézbesítettjeiről szólt, mondta el neveiket ország-világ előtt, amelyek tartalmát az Országgyűlés, s a közvélemény sem ismerheti. Arról sem szólt, hogy a jelentések nagy része a bizottság megítélése szerint értéktelen adatokat tartalmazott. Javasolta, hogy a titkosszolgálati jelentésekben foglaltakkal ismerkedhessen meg az Országgyűlés. Ez tisztázhatja, hogy végül is választási propaganda volt-e képviselőtársa hozzászólása, vagy sem. Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) Bánffy György véleményét erősítve, ------------ az MDF parlamenti csoportjának nevében követelte: az Országgyűlés hallgassa meg a jelentést, szó szerinti felolvasásban. Az említett állami- és pártvezetők hibájaként rótta fel, hogy a lehallgatási botrány kirobbanása után is arról nyilatkoztak: nem tudnak arról, hogy a BM ilyen tevékenységet folytat. Hámori Csaba és Horváth Miklós felszólalására reagálva leszögezte: tények hangzottak el a parlamenti vizsgálóbizottság munkájával kapcsolatban, s ezeket ismertetni kellett, függetlenül attól, hogy választások előtt, vagy után vagyunk. Az ismertté vált gyakorlat egyébiránt árnyékot vet az elmúlt év végén tartott háromoldalú politikai egyeztető tárgyalásokra is: feltételezhető, hogy az uralkodó párt képviselői minden alkalommal úgy ültek tárgyalóasztalhoz, hogy ismerték az ellenzék tervezett lépéseit. Ennek fényében joggal állítható, hogy másként is alakulhattak volna a tárgyalóasztalnál született megállapodások. (folyt. köv.) 1990. március 2., péntek 16:24
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »