|
|
 |
|
 |
NDK-távlatok - Lipcséből nézve (1.rész)
|
1989. szeptember 7. csütörtök (MTI-Panoráma)
A legutóbbi lipcsei vásárokhoz kapcsolódó belvárosi tüntetések
újkeletű hagyománnyá kezdenek válni a szászországi vásárvárosban.
Nem kell különösebb tehetség annak megjósolásához, hogy a fél
esztendő múlva esedékes tavaszi vásár első munkanapján ismét
tüntetők kórusban kiabált jelszavaitól lesz hangos a Grimmaische
strasse és környéke.
A hétfői megmozduláson két áramlat volt megfigyelhető. Az egyik
csoport szólás- és sajtószabadságot, ,,nyitott országot szabad
embereknek,, továbbá ,,tömeges menekülés helyett utazási
lehetőségeket,, követelt transzparensein. A tömeg másik fele
részvétlenül figyelte, miként esnek neki a civilruhás
állambiztonsági emberek (20-30 év közötti, jóltáplált legények) a
menet élén haladóknak, s tépik ki kezükből a feliratokat, teperik le
a földre az ellenszegülni próbálókat.
Egy másik csoport később háborítatlanul vonulhatott a
belvárostól a lipcsei főpályaudvarhoz, ahol ,,szabadjegyet Giessenbe
,, követeléssel adták mindenki tudtára, hogy az NSZK-ba akarnak
távozni. (Giessen az NDK-ból áttelepültek ideiglenes gyűjtőtábora az
NSZK-ban.)
A szerdai Junge Welt kommentárja - mintegy a hazafias érzelmekre
apellálva - kizárólag a belső változásokat sürgető tüntetőkről
emlékezett meg. A berlini fal lebontását és új, kommunisták nélküli
kormány létrehozását szorgalmazó követeléseiket ,,politikai
huliganizmusnak,, s az NDK-beli törvények megsértésének minősítette,
egyúttal lelkesen tapsolt a kiméletlenül fellépő ávósok ,,határozott
cselekvésének,,.
A Staatssicherheit (Állambiztonság) emberei - akik átfogó
hálózatuk révén maguk is jó előre tudomást szereztek a hétfő
délutánra tervezett lipcsei megmozdulásról - nem véletlenül hagyták
békén a kivándorolni akarók kórusát, miközben percekkel korábban
villámgyors mozdulatokkal tépték el a belső változásokat, nagyobb
szabadságot követelő transzparenseket. Az NDK illetékesei a jelek
szerint beletörődtek abba, hogy a lakosság egy része ,,odaát,,
szeretné folytatni az életét. A kivándorlási kérelmek elbírálása
ugyan többnyire vontatottan halad (egyes kérelmezők öt-hat évi
várakozás után kapnak zöld jelzést) - ám azoktól sikerül íly módon
megszabadulnia a szocialista német államnak, az legalább nem
terjeszti többé az elegédetlenséget ismerősei és munkatársai
körében.(folyt.)
1989. szeptember 7., csütörtök 10:58
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|