Rendszerváltás és az MTI

	- NDK menekültek - 1 folyt.
Ami az utcák képét illeti, a szürkeség, az emberek közötti kapcsolatokban a szolidaritás, a közéletben pedig szinte páratlan képmutatás jellemzi az NDK-t. Csoda ez ott, ahol 1933 januárja, Hitler hatalomrajutása óta nem ismertek mást, mint diktatúrát, megszállást és megintcsak diktatúrát. Az NDK utazni vágyó polgárai előtt 1961 augusztus 13-dika óta csak Európa keleti fele és a Szovjetunió áll nyitva. A vágyak végállomásai Szamarkand, Várna és Budapest voltak. Budapest ezekben a hetekben, amikor, mint minden nyáron az NDK-ás turisták tízezrei árasztják el nemcsak a Balatont, hanem egész Magyarországot, jónéhány keletnémet számára nem uticél, hanem átszállóhely, egyfajta váróterem, ahol kisszuszantják magukat azok, akik szűkebb hazájuktól lélekben már elbúcsúztak és erőt, értesüléseket gyűjtenek ahhoz, hogy megtegyék a döntő, még ma is, és még a magyar-osztrák határon is kockázatos utolsó lépést. Az elrozsdásodott és egyébként is túlhaladottá vált vasfüggöny magyar szakaszának eltávolítása a világ szemében példátlan presztizsnyereséget hozott a magyar vezetésnek. George Bush amerikai elnök budapesti látogatása óta, aki díszes kazettában vihette el magával a szögesdrót egy darabját, az NDK-sok özöne egyszeriben kényes problemává tette a határkérdést. Magyarország vezetői jogosan hangsúlyozzák, hogy a német államok közötti nézeteltérések megoldása nem rájuk tartozik. Bár az is igaz, amit Pozsgay Imre Bonnban mondott, hogy tudniillik a magyar határőrségnek nem más országok polgárainak az őrzése a feladata. A magyar kormányt, mint tudjuk, újabban nemcsak szövetségesi kötelezettségei kötik, hanem a genfi menekültügyi konvenció előírásai is, amelyek a humanitás szellemében fogantak. Látszólag egyfajta középutat is választhatna, pedig középút itt valójában nincs. Azok az emberek, akik az NDK-nak fordítanak hátat, nem részesülhetnek más elbírálásban mint azok, akik a reálisan még mindíg létező sztálinizmus más birodalmaiból menekültek el. Szivélyes üdvözlettel Romhányi István. +++ 1989. augusztus 12., szombat
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »