|
|
 |
|
 |
Romániai útijegyzet (1.rész)
|
1989 július 16. /MTI-PRESS/- Friss hír a statisztika világából: drasztikusan, 32 százalékkal visszaesett a Romániába kiutazó magyarok száma. Alábbi írásunk szerzője nem tartozik azok közé, akik itthon maradtak: igaz, látogatása hivatalos volt. Élményeinek egy szeletét az alábbiakban megosztja a nyilvánossággal.
- Mario vezet. Az ébredező városban helyenként 110-re is
felgyorsít. Bár errefelé - a korlátozó intézkedések miatt - az
otthoninál kisebb a forgalom, azért a mutatványt így is sokan
megcsodálják. Az üzletek előtt kígyózó sorokból megtört tekintetek
merednek utánunk.
A járdákon, az útkereszteződésekben a közrend őrei, akikből
annyi posztol ebben a városban, hogy az először erre járó idegen
rendkívüli állapotot sejt. De Mariót ez nem zavarja. A rendőrök
ugyanis, ahelyett, hogy üldözésünkre indulnának, már messziről
tisztelgésre emelik a kezüket. Ez persze nem nekünk szól. A kocsi,
amit Mario vezet, piros, elöl-hátul rikító szinű sóárga
rendszámtáblával. Az pedig a kiválasztottaké, akiknek minden, vagy
talán még ennél is több - megengedett. Legalábbis erről sustorognak
nekünk helyi kísérőink, mindig biztos távolságra az illetéktelen
fülektől, a besúgók hadától.
Mario biztosan vezet. Stílusán érződik, hogy nem valamiféle
egyszerű tanfolyamon kapott kiképzést. Időről-időre gumibotot dug ki
a nyitott ablakon - azt meséli egy rendőrtől ,,szerezte,, - és
kaszáló mozdulatokkal szorítja le az útról a szembejövő járműveket.
Mario apró termetű, fekete szemű, fekete hajú, 40-esnek tűnik.
Nemcsak jó pilóta, hanem kiváló pszichológus is. Amikor vidékre
megyünk, nappal is bekapcsolva tartja a fényszórókat. Ha a távolban
feltűnik egy-egy rendkőrkocsi mellett vigyázó egyenruhás - és ez
elég gyakori látvány, hiszen ebben az országban a rend és a fegyelem
a két legfontosabb jelszó -, Mario felgyorsít és veszettül nyomja a
dudát. A rend őre láthatóan elbizonytalanodik. Aztán a legegyszerűbb
módszert választja. Haptákba vágja magát. A következő őrt álló,
néhány kilométerrel arrább, már messziről tiszteleg, nyilván URH-n
értesítették a rikító rendszámtáblájú kocsi érkezéséről.
Mariot még sohasem merészelték megbüntetni gyorshajtásért. Azt
mesélik róla, gyakran a rendőröket is szidalmazza és azzal fenyegeti
őket, hogy hamar megszabadulhatnak váll-lapjaiktól. Mariot csak
egyvalaki állíthatja meg. A városban, ahol elszállásoltak bennünket,
napról-napra, a legváratlanabb időpontokban lezárják az utcákat.
Ilyenkor a forgalom félórákra-órákra megbénul. Az autóbuszokról és a
villamosokról fürtökben lógnak az emberek. (folyt.)
1989. július 16., vasárnap 10:23
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|