|
|
|
|
Bush látogatása Budapesten 6.
|
München, 1989. július 12. (SZER, Világhíradó) - Lengyel Szaniszló 25 évvel ezelőtt kapott diplomát a közgazdasági egyetem aulájában. Én ezt a beszámolót olyasvalakivel hallgattam itt, a müncheni stúdióban, aki 30 évvel ezelőtt kapott diplomát ugyan ott: Vadász Jánossal. A témánk azonban más. Mint hallottuk: Magyarország 25 millió dollárt kapott az Egyesült Államoktól. Tegnap ugyanebben a műsorban arról beszéltünk, hogy a lengyeleknek adott amerikai 100 milliós kölcsön viszonylag kevésnek tűnik. Hát akkor mennyire kevésnek tűnik ez a 25 millió a magyaroknak? Nemcsak tűnik, de valóban nagyon kevés, az ország tőkeigényéhez képest eltörpül. Ez egy szimbólikus összeg. És itt nem az összeg abszolút nagysága fontos, hanem az, hogy mekkora húzóerőt képvisel, közvetve mennyi tőkét hozhat be az országba. Itt minden szimbólikus, és minden ami szimbólikus, az lényeges. Lényeges az, hogy ezt az összeget a magánvállalkozói szektor kapja, amely így - amerikai megítélés szerint - Magyarországon a jövőt képviseli, és éppígy lényeges, hogy a múltat képviselő állami szektor nem kap semmit. Még lényegesebb, hogy Bush elnök világosan kifejezte: az Egyesült Államoknak érdeke a magyar gazdasági felemelkedés, és ebben partnerként kíván közreműködni. Ez nem kerüli el a nyugati banktőke és vállalkozói tőke figyelmét a jövőben, valahányszor mérlegelni fogják magyarországi befektetések lehetőségeit. Lényeges, hogy Bush a hét végén Párizsban a Hetek gazdasági csúcsértekezletén szorgalmazni fogja, hogy ezt az érdekvállalást, ezt a partnerséget vállalja fel Magyarország és Lengyelország javára mind a hét vezető ipari hatalom. (folyt.)
1989. július 12., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Bush látogatása Budapesten - 1. folyt.
|
Ugyanezt fejezi ki az a gesztus, hogy Bush kezdeményezni fogja: Magyarország esetében oldják fel az amerikai kereskedelmi törvény Jackson-Vanik-féle módosítását, tehát a legnagyobb kedvezmény gyakorlatát terjesszék ki Magyarországra minden korlátozás nélkül, amennyiben a magyar kivándorlási törvényt az Országgyűlés jóváhagyja. És itt nem az lesz a fontos, hogy Magyarország vámkedvezményeket kap, hanem az, hogy a világgazdaság megítélésében az amerikai piacon Magyarországot úgy fogják kezelni, mint bármely más szabad piacgazdaságot. Ez a meggondolás lesz a fontos, és amit ez közvetve húz maga után Magyarország javára. Nagyon fontos az, hogy egy amerikai pénzintézet a tengerentúli befektetési társaság a tevékenységét a jövőben kiterjeszti Magyarországra. Ez azért fontos, mert amerikai magánbefektetők a jövőben ettől a társaságtól biztosítást kapnak politikai kockázatok ellen. Ez rengeteg gátlást, jelenleg is fennálló gátlást feloldhat. - Nem kockáztatnak? - Nem kockáztatnak semmit. Az Egyesült Államok garantálja nekik, hogy a pénzüket nem veszíthetik el. Most ezt tudjuk, hogy a tőkebefektetés szempontjából mit jelent. Még gyakorlatibban, hogy mit jelenthet ez a 25 millió dollár. Gondold el, hogy a jövőben egy magyar magánvállalkozó megpályázza ezt, és kap egy összeget. Tegyük fel: 5 ezer dollárt kap, nem többet. Ha ezt megkapja, jó esélye van arra, hogy egy nyugati vállalkozó társul vele mondjuk félmillióval. Érted? Mert tudja azt, hogy mit jelent az az 5 ezer, amit így megkapunk. És nagyon jó esélye van arra, hogy bármelyik magyar banktól hatalmas kölcsönöket kap, hazai kölcsönt. Mert a bank is tudja: ha az amerikaiaknak jó ez a vállalkozó, akkor nekik is jó, ez nekik is garancia arra, hogy ez jövedelmező vállalkozásnak ígérkezik. - Hála Vadász Jánosnak, most már a magamfajta közgazdasági laikus is kezdi érteni, hogy miért jelenthet a 25 millió dolláros amerikai kölcsön akár milliárdokat is Magyarországnak. +++
1989. július 12., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|