|
|
 |
|
 |
Németh Miklós tárgyalásai
|
Németh Miklós tárgyalásai SZER
------------------------- München, 1989. május 26.
Magyar híradó
Németh Miklós miniszterelnök más-más tárgyalási alapállásból
indult ki Prágában és Bécsben. Kasza László ezt az ellentétet
vizsgálja.
- Föltehető, hogy Németh Miklós miniszterelnöksége legnehezebb
tárgyalásait folytatta tegnap és tegnapelőtt Prágában, illetve
Bécsben. A téma mindkét szomszédnál ugyanaz; milyen
következményekkel jár, ha a magyar kormány úgy dönt, hogy nem építi
meg a nagymarosi tározót? De ha a kiadott nyilatkozatokat egymás
mellé tesszük, az az érzésünk támad, mégsem ugyanarról a dologról
tárgyaltak.
A Prágában közzétett megállapodás nem beszél az építkezés
esetleges leállításáról, csupán közös bizottság életrehívását
jelenti be, amelynek feladata úgymond az építkezés ökológiai
szempontjainak mérlegelése. Ha ez úgy döntene, hogy a tervezésnél
valamit nem vettek figyelembe, akkor újra tárgyalják a feltételeket.
Ugyanakkor Bécsben kimondták, hogy az építkezés leállítása
politikai gondot nem jelenthet a két ország viszonyában, az érintett
osztrák vállalatokat viszont kártalanítani kell.
A prágai nyilatkozat bizonyára nem azt jelenti, hogy Németh
Miklós nem mondta volna meg mi a kormánya szándéka. A tárgyalások
nyílttá és őszintévé minősítése kemény hangra utal. Úgy gondolom
inkább az lehet a helyzet, hogy Prágában egy dogmatikus kommunista
rendszer képviselőjével tárgyalt a miniszterelnök, akik régóta
presztizskérdésnek is tekintik a vízlépcsőrendszer eredeti tervek
szerinti felépítését. Továbbá Csehszlovákiában ideológiai kérdést
csináltak az ügyből, ahol ugye a tévedés kizárt. (folyt.)
1989. május 26., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Németh Miklós tárgyalásai - 1. folyt.
|
Úgy gondolom Németh Miklós ennek ellenére sem jött el üres
kézzel Prágából. Sikerült elérnie, hogy közös bizottság
felülvizsgálja a terveket. Mint tudjuk a csehszlovákok eddig minden
újratárgyalás lehetőségétől mereven elzárkóztak. Most, ha más nevet
adtak is a gyereknek, mégiscsak asztalhoz ülnek. Kezdetnek ez is
valami, és az is, hogy a legfenyegetőbb mondatot a Rude Pravo
kihagyta abból a cikkből, amelyet a pozsonyi Pravdától vett át, nem
beszél azonnali kenyértörésről.
Másrészről a magyar tárgyalófél helyzete nem annyira
kilátástalan Prágával szemben, mint az első pillantásra tűnik. Ha
Budapesten elhatározzák, hogy a nagymarosi tározót pedig nem építik
meg, akkor Csehszlovákiának ehhez a döntéshez - ha fogcsikorgatva is
-, de igazodnia kell. Kártalanítást persze követelhet. Ha azonban az
meghaladja a méltányos összeget, az ügy nemzetközi bírósághoz kerül.
Itt évekig várhatnak a döntésre. Ez nem érdeke Prágának.
Ausztriában ugyanakkor politikai és gazdasági problémának
tekintik az ügyet, így is kezelik. Maradjon meg a jó viszony
Magyarországgal, amelyen egyébként elég sokat keresnek az osztrákok,
az érintett vállalatok pedig kapjanak kártalanítást. Ezzel a
háttérrel fel a közös a Világkiállításra. Ez a pragmatikus felfogás
kétségtelenül kedvező számunkra még akkor is, ha az osztrákokat
méltán nyomhatná a rossz lelkiismeret, sokan és sokszor
figyelmeztették őket a vízlépcsőrendszer anyagi támogatásának
erkölcstelen voltára. És még valami:
Németh Miklósnak tudnia kell, hogy ezeket a számára csöppet sem
kellemes utazásokat Kádár Jánosnak és Grósz Károlynak köszönheti. Az
egyik meghozta a katasztrófális döntést, a másik folytatta, sőt
meggyorsította annak megvalósítását. +++
1989. május 26., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|