Rendszerváltás és az MTI

	Grósz Károly Záhonyban és a Kárpátalján (2. rész)
A főtitkár beszéde Bevezetőben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében köszöntötte a jelenlévőket, emlékeztetve arra, hogy nemrégiben Letenyén vehetett részt hasonló ünnepségen, most pedig Záhonyban szintén egy határ menti települést avatunk várossá. Ez is jelképezi azt az eltökélt szándékunkat, hogy minden irányban a lehető legteljesebb nyitásra, magas színvonalú, korszerű együttműködésre törekszünk - jelentette ki, majd így folytatta: - A világ minden országával, köztük szomszédainkkal a sokoldalú kapcsolatok olyan fejlesztésén fáradozunk, amely kölcsönös előnyökön, közös érdekeltségen alapul. Külpolitikai törekvéseink, lépéseink pontosan mutatják ezt a szándékunkat. Szándékunk tiszta és egyértelmű. Annak megvalósulását akarjuk politikai eszközökkel elősegíteni, amit a Duna-medence legnemesebb, legtávlatosabban gondolkodó szellemei - függetlenül nemzeti hovatartozásuktól - célul tűztek népeink elé. A népek testvérré válásának bartóki eszméjét felidézve rámutatott: az álom megvalósulásáig hosszú és küzdelmes út vezet. De létezik ilyen út, és a Duna mentén, a Kárpát-medencében élő népek számára nincs másik út. Még akkor is, ha jól tudjuk, hogy a harcot, amelyet őseink vívtak, még nem oldotta békévé az emlékezés. Az emlékezésen túl nélkülözhetetlen ehhez a kölcsönös megismerés és a megértés képessége. Csakis az egymás érdekeire és értékeire kölcsönös tisztelettel figyelő együttműködés eredményezhet tartós és érdemi megoldást. Ezt az elemi igazságot itt, Záhonyban a történelmi tanulságok különösen megerősítik. - Nemcsak Magyarországot és a Szovjetuniót köti össze ez a határállomás, hanem olyan helyen fekszik, amelyhez igen közel van Csehszlovákia, Lengyelország, Románia határa is. Több ország számos nemzete élt itt egymás mellett, hol többségi, hol kisebbségi helyzetben az évszázadok során. Élnek ma is, és élni fognak a jövőben is együtt, egymás közelében. A határok többször is változtak közben, de a közelség megmaradt. Reméljük, hogy az országhatárok a jövőben Európának ezen a táján is abban az értelemben tűnnek majd el - mert feleslegessé válnak -, hogy nem elválasztanak, hanem egyre inkább összekötnek. (folyt. köv.) 1989. április 3., hétfő 14:14
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »