|
|
|
|
Schalck, a megfoghatatlan kópé - 1.
|
1990. december 18. kedd (MTI-Panoráma) - Egy évvel ezelőtt
látványos szökésének hírével volt tele a kelet- és a nyugatnémet
sajtó (akkor még két német állam létezett, s ki gondolt volna gyors
egyesülésre?), majd eltünt a nyilvánosság elől. A múlt héten újból
reflektorfénybe került, amikor több százmillió márka eltünése
kapcsán a rendőrség nagyszabású házkutatást tartott egykori berlini
hivatalában és a bajorországi villában, amely március óta ad otthont
Alexander Schalck-Golodkowskinak.
A néhai NSZEP devizabeszerzőjéről, a külkereskedelmi minisztérium függetlenített államtitkáráról, az állambiztonsági szervezet altábornagyáról korábban alig tudott a német közvélemény. Neve csak keveseknek mondott valamit, ők is inkább csak sejtették, mint tudták, hogy Schalck (nomen est omen: e szó magyarul ravasz kópét, agyafúrt embert jelent) az NDK pénzügyeit, hitelfölvételeit tartja kézben igen dörzsölten és nagy szakértelemmel. Az ő nevéhez fűződik annak a kölcsönnek a nyélbeütése, amelynek révén 1983-ban az NSZK egymilliárd márkával segítette ki a heveny pénzszűkébe került NDK-t.
A nagylelkű hitelt nyugatnémet részről Franz Josef Strauss hozta tető alá. A néhai bajor pártvezért különösen bensőséges szálak fűzték a külkereskedelmi államtitkárhoz. Olyannyira, hogy találkozóik alkalmával felbecsülhetetlen értékű információkat fecsegett ki - sörözés közben - a Stasi-főtiszt előtt a NATO és a Bundeswehr taktikai atomfegyvereiről, a Messerschmitt konszern termelési programjáról, stratégiai NATO-tanulmányokról.
Majdnem ilyen jó barátja volt Schalcknak a kancellári hivatal korábbi minisztere, Wolfgang Scha:uble, aki másfél éve lett a belügyi tárca gazdája Bonnban. Korábbi feladatköréhez tartozott az NDK-beli politikai foglyok kiváltása - azaz megvásárlása az NSZEP-rezsim börtöneiből. Partnere az emberkereskedelemben Schalck volt - elvégre Bonn keményvalutával fizetett a foglyokért, fejenként 50-90 ezer márkát, s konvertibilis témában minden szál a külker-államtitkár kezében futott össze. Hat évi együttműködés oly meghitté tette kapcsolatukat, hogy a bonni kormány átalakításakor, tavaly április végén Schalck ezt írhatta naplójába: ,,Scha:uble, utódának tudtával vagy anélkül, a jövőben is bármikor a rendelkezésmere áll, nem is annyira mint belügyminiszter, hanem mint a kancellár közeli bizalmasa.,, (folyt.)
1990. december 18., kedd 11:53
|
Vissza »
|
|
Schalck, a megfoghatatlan kópé (2.rész)
|
Ilyen jóakarókkal a háttérben ki máshoz fordult volna bizalommal Schalck, amikor tavaly december 3-án neszét vette, hogy sikkasztás miatt az NDK szervei le akarják tartóztatni? Scha:uble baráti tanácsát követve Nyugat-Berlinbe menekült, majd onnan öt hét elteltével áttette a székhelyét Bajorországba. Ott hónapokon át mesélt a nyugatnémet hírszerzés (BND) illetékeseinek. Hogy mit, azt csak sejteni lehet abból a tényből, hogy az NDK ismételt kérése ellenére Bonn nem adta ki őt Berlinnek, jóllehet időközben bebizonyosodott, hogy az államtitkár adott utasítást 1977-ben: a külkereskedelmi minisztérium költségén építsenek három házat Günter Mittag KB-titkár és két leánya részére. (Mittag volt Schalck közvetlen fölöttese, nem pedig a külkereskedelmi miniszter.) A vád: szocialista tulajdon terhére elkövetett hűtlen kezelés.
Az időközben napvilágra került adatok szerint Schalck kizárólagos jogkörrel rendelkezett a devizaügyekben illetékes minisztériumi ügyosztály, a Ko-Ko számos külföldi bankszámlája fölött. Ezekről 237 millió márka (Dem) hiányzik, aminek a berlini ügyészség - egyelőre - bottal üti a nyomát. Az exállamtitkár ügyvédje ugyan váltig bizonygatja, hogy védencének semmi köze a deficithez, ám a kizárólagos jogkör aligha szól Schalck ártatlansága mellett. S bár december 10-én házkutatásra került sor egykori irodájában és bajorországi villájában - letartóztatási parancstól aligha kell tartania.
Kézenfekvő, miért. Schalck-Golodkowski ugyanis túl sokat tud. Nemcsak az NSZEP pénzügyeiről, hanem a deviza-kapcsolatok révén közelebbről megismert nyugatnémet politikusokról, bankárokról, gyárosokról. Bonni szemszögből még elképzelni is rossz, mi mindent pakolhatna ki egy esetleges bírósági tárgyaláson a volt altábornagy a Cocom-listára fittyet hányó nyugati konszernekről, vezetőikről, akik éveken át csaknem tízmilliárd márkáért szállítottak tiltott elektronikai berendezéseket az NDK-ba, illetve azon keresztül Kelet-Európába.
Vagy milyen kínos helyzetbe kerülhetne a CDU/CSU, ha Schalck elmesélné a Kohl és Waigel által ma habzó szájjal ócsárolt NSZEP és az uniópártok közötti bensőséges kapcsolatok részleteit? Hiszen a CDU egyik választási aduja éppen az volt az SPD-vel szemben, hogy Vogel pártja tárgyalóképesnek tekintette a keletnemet állampártot, és még a tavaly februári utolsó incidens után is - amikor egy 21 éves szökevényt ért halálos lövés a Falnál - hajlandó volt az SPD alelnöke tárgyalni Honeckerrel a tavaszi lipcsei vásáron. (folyt.)
1990. december 18., kedd 12:01
|
Vissza »
|
|
Schalck, a megfoghatatlan kópé (3.rész)
|
A felszínen a CDU kemény volt, mint a kőszikla - ám a felszín alatt Kohlek jócskán engedtek a 48-ból. Ezért éldegélhet háborítatlanul a Tegern-tó partján, a Weissachdamm 8. szám alatti pazar villában Alexander Schalck-Golodkowski. Túl sokat tud egyes bonni nagykutyákról, s mint Gregor Gysi találóan megjegyezte: utóbbiak csak olyan személyeket állítanak bíróság elé, akik nem jelentenek veszélyt rájuk nézve. +++
Dorogman László (Berlin), MTI-Panoráma
1990. december 18., kedd 12:03
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|