 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A SULI,90 találkozó résztvevőinek nyilatkozata
"... kívánatos, hogy a diákság részéről sorozatosan
tapasztalható önszerveződésekre, megfogalmazott kérdésekre a
művelődésügyi kormányzat is reagáljon. Felkérjük a helyhatóságokat
is, hogy működési területükön vegyék figyelembe a
diákönkormányzatokat, azok véleményét és segítsék munkájukat.
"
SZER, Magyar híradó:
Interjú Antall Józseffel
"Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy az országot ebből a
válságból kivezessem - együtt mindazokkal akik támogatnak. Ez nem
csak a Magyar Demokrata Fórum, hanem azok a magyarok, és azoknak a
százezrei és milliói, akik - remélem - megértik törekvéseinket, és
mögöttünk állnak."
|
|
|
|
|
|
 |
Római csúcsértekezlet - német visszhang (2.rész)
|
A Süddeutsche Zeitung aggódóbb hangot üt meg, amikor arról
értekezik, hogy az Európai Közösség minden oldalról nyomásnak van
kitéve. Kelet-Európa, beleértve a Szovjetuniót is, a maximumát várja
el annak, amit Nyugat-Európa segítség gyanánt, kezdve a
pénzinjekcióktól az élelmiszersegélyeken át egészen a műszaki
ismeretekig, nyújtani tud. A félelem attól, hogy a kelet-európaiak a
szó szoros értelmében ajtóstul ronthatnak a házba, az Európai
Közösséget engedelmessé teszi. A Földközi-tenger mellékén elterülő
országok, azaz Európa ,,hátsó udvara,,, ennek megfelelően bővíti
kívánságlistáját. Észak-Amerikából különböző követelések érkeznek a
védelmi szövetség címére: a nyugati szövetség európai tartó pillére
előbb-utóbb csaknem azonos lesz az Európai Közösséggel. Északról
belépési kérelmek várhatók, szintúgy keletről. Mindezen nyomás
hatására a tizenkettek összébb húzódnak. A római csúcsértekezleten
csaknem mindenki jelezte, hogy nem szeretne egyedül lenni,
tekintettel arra, ami most kívülről Nyugat-Európára rázúdul.
A düsseldorfi Handelsblatt szerint a vita arról, hogy miként
alakítsák át a közösséget politikai unióvá, még a kezdeteknél tart.
Már a római csúcs előtt, de annak során is nyilvánvaló jegyei
mutatkoztak annak, hogy még számos perlekedés várható az
EK-intézmények jogköreinek megítélésében, szintúgy a
biztonságpolitika kényes területen.
Mégis, aligha lehet számolni azzal, hogy az Európai Közösség az
elkövetkezendő években nem oldja meg a további integráció feladatat.
Ahhoz a kihívás túlságosan is nagy. A Szovjetunió és a többi
kelet-európai reformállam pénzügyi támogatásáról szóló döntések, a
tervek, hogy új és átfogó megállapodások útján messzemenő gazdasági
és politikai együttmőködésre lépjenek velük, két dolgot jelez. Jelzi
egyfelől azt a kihívást, amivel a közösség találja magát szemben,
másrészt annak szükségességét, hogy a közösség a kelet-európai
átalakulások és a német egység megvalósulása után hozzájáruljon
Európa új politikai struktúrájának kialakításához.+++
1990. december 17., hétfő 16:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|