 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MSZP Borsod megyei szervezetének felhívása
" Meggyőződésünk, hogy a tudatos területpolitika nemzetgazdasági
szinten nem kerül több pénzbe, mint amibe a spontán folyamatok
kiváltotta helyzet (felszámolás, munkanélküliség, bűnüldözés,
egészségkárosodás) társadalmi finanszírozása. De a pozitív területi
megkülönböztetést nagyon is tudatosan és összehangoltan kell
kialakítani ahhoz, hogy az jó hatásfokkal működjön, és a
piacgazdaság megfelelő gazdasági stabilizálódást eredményezzen."
SZER, Gondolatforgató:
Interjú Fodor Gáborral
"... a költségvetés, amit
a kormány kedden terjesztett az Országyűlés elé. A Fidesz nevében
Ön, Fodor Gábor mondta el, hogy csapnivalóan rossznak tartja ezt a
költségvetést és éppen ezért nem torpedózza meg. Ez egyébként egy
hármas ad hoc szövetség közös álláspontja is, a Fidesz-é, az SZDSZ-é
és az MSZP-é. Hogy van ez, hogy sem igent, sem nemet nem mondanak
egy olyan fontos kérdésben mint a költségvetés?
- Hát ez nagyon nehéz helyzet, mondhatni, hogy majdnem hogy
csapda helyzetben vagyunk, hiszen valóban ez a szituáció pontosan.
Az egyik oldalról ez a költségvetés. Hogyha egy normális látószögből
próbáljuk nézni, egyszerűen ez a költségvetés alkalmatlan arra, hogy
megoldja Magyarországnak a komoly bajait, komoly gondjait, vagy nem
is az, hogy megoldja, valamilyen módon lehetőséget nyújtson arra,
hogy valamiféle gazdasági kibontakozás elkezdődjön Magyarországon.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Nagy Erzsébet interjúja
|
München, 1989. február 16. (SZER, Világhíradó) - Miközben
Budapesten folyik a vita a köztemető 301-es parcellájáról, vagyis
arról, hogy megállapítható-e, kiket temettek oda, megszólalt Nagy
Imre lánya, Nagy Erzsébet is. Rádiónknak adott nyilatkozatát
hallják:
- Néhai édesanyámnak, Nagy Imre özvegyének, valamint családom
egyetlen tagjának sem volt soha szándékában - ahogy nekem sem - az
eltelt évtizedek alatt apám hamvainak kiadatását kérni. Apám
tetemének újratemetését kérésünk nélkül, a kormányzat
kezdeményezte. A férjem és én két ízben folytattunk tájékozódó
tárgyalást, 1988. december 21-ikén és ez év február 13-ikán az
Igazságügyi Minisztérium ezzel megbízott képviselőivel,
álláspontjaink kölcsönös megismerésére.
Miért hangsúlyozom ezt? Mert családom és jómagam mindig apám és
küzdőtársai szerepének tárgyilagos megítéléséért harcoltunk és nem
az újratemetésért, amit természetesnek és elidegeníthetetlen emberi
jognak tartottunk és tartunk.
A családom és én a magyar történelemnek azt a szakaszát, ami 1956.
október 23-ikától a munkástanácsok felszámolásáig tartott, a maga
teljességében mindenkor forradalomnak, szabadságharcnak, nemzeti
felkelésnek ítéltük. A kivégzetteket pedig a forradalom és
szabadságharc, a nemzeti felkelés mártírjaiként tiszteljük.
Úgy gondoljuk, hogy Magyarországon megindult az a folyamat, ami egy
demokratikus jogállam létrehozásával egyidejűleg meggyőződésünk
szerint - 1956-ot is azoknak a nemes történelmi és erkölcsi
alapoknak a sorába emeli a hazai közéletben, melyekre jövőjét
építeni kívánja.
1956 - apám, Nagy 'Imre és harcostársai szerepének megítélése - ma
ismét vízválasztó szerepet játszik a magyar közéletben. Egy egész
korszak, a Kádár-korszak és a folyó utóvédharcok ideje, amiről szó
van. Ennek megfelelően a történelmi értékelés megváltozása
alapvetően befolyásolja így vagy úgy az érintettek sokaságát ezen
vagy azon az oldalon.
Egy küzdelemről van szó, ami részünkről az igazi népuralomért
folyik. Most békés úton történik ez, politikai eszközökkel. Tehát
ezért és kizárólag ebbeli hitünktől indíttatva tartjuk
lehetségesnek, hogy még ebben az évben, június 16-ikán, egy évvel a
pere-lachaise-i emlékmű felavatása után Nagy Imre hamvai valamennyi
harcostársával együtt ténylegesen és jelképesen a budapesti Új
Köztemető 3,01-es parcellájában, ahol jelenleg is nyugszanak, egy
kollektív emlékmű alapkövének ünnepélyes letételével egyidejűleg
újratemettessenek. +++
1989. február 16., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|