|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MSZP Borsod megyei szervezetének felhívása
" Meggyőződésünk, hogy a tudatos területpolitika nemzetgazdasági
szinten nem kerül több pénzbe, mint amibe a spontán folyamatok
kiváltotta helyzet (felszámolás, munkanélküliség, bűnüldözés,
egészségkárosodás) társadalmi finanszírozása. De a pozitív területi
megkülönböztetést nagyon is tudatosan és összehangoltan kell
kialakítani ahhoz, hogy az jó hatásfokkal működjön, és a
piacgazdaság megfelelő gazdasági stabilizálódást eredményezzen."
SZER, Gondolatforgató:
Interjú Fodor Gáborral
"... a költségvetés, amit
a kormány kedden terjesztett az Országyűlés elé. A Fidesz nevében
Ön, Fodor Gábor mondta el, hogy csapnivalóan rossznak tartja ezt a
költségvetést és éppen ezért nem torpedózza meg. Ez egyébként egy
hármas ad hoc szövetség közös álláspontja is, a Fidesz-é, az SZDSZ-é
és az MSZP-é. Hogy van ez, hogy sem igent, sem nemet nem mondanak
egy olyan fontos kérdésben mint a költségvetés?
- Hát ez nagyon nehéz helyzet, mondhatni, hogy majdnem hogy
csapda helyzetben vagyunk, hiszen valóban ez a szituáció pontosan.
Az egyik oldalról ez a költségvetés. Hogyha egy normális látószögből
próbáljuk nézni, egyszerűen ez a költségvetés alkalmatlan arra, hogy
megoldja Magyarországnak a komoly bajait, komoly gondjait, vagy nem
is az, hogy megoldja, valamilyen módon lehetőséget nyújtson arra,
hogy valamiféle gazdasági kibontakozás elkezdődjön Magyarországon.
"
|
|
|
|
|
|
|
Advent és a magyar egyetértés
|
-----------------------------
München, 1990. december 9. (SZER, Világhíradó) - Hajnal László Gábor ádventi elmélkedése a magyar belpolitikáról.
- Távolról, és többé-kevésbé elfogulatlanul nézve a hat párt belső meg külső csatározásait, a kétségtelenül hasznos, becsületes, nemzetféltő erők szétforgácsolódósát, mindinkább azon gondolkodunk: ezek az adventi hetek végetérhetnek-e karácsonykor, kapnak-e elfogadható feleletet kérdéseikre a várakozók, születeik-e olyan döntés, amit valamennyi politikai erő - zsarolgató követelmények nélkül - elfogad?
Naprakész kíváncsisággal, kellő türelemmel, illő alázattal követjük nyomon a hazai tömegtájékoztatási eszközökben nyilvánosságot kapó elemzéseket, tudományos dolgozatokat, bulvárszinten fogalmazott riportokat, és a szakmailag kifogástalan, tárgyilagos munkákat. Valamennyiből akad jócskán - de óhatatlanul is szembeötlik az elharapódzó barátságtalanság, a korábban óhajként emlegett tolerancia, a másvéleményűek iránti türelmesség hiánya.
Az alig pár hónappal-évvel ezelőtti máskéntgondolkodók, népi, urbánus, környezetvédő, vallásos ellenzékiek rendszert döntögető táboraiban is mintha elfeledkeznének némelyek arról, hogy a szabadság lényege: a másság joga, az ellentétek közötti választhatóság.
Most az alapvető kérdésekben is veszedelmesen növekszik a durcáskodó feleselgetés, a "csakazértsem"-magatartás. Nincs okunk kételkedni abban, hogy a pártok, politikai és társadalmi szervezetek a gyatra helyzetben lévő ország jobbításán fáradoznak, de hová lett - mert tagadhatatlanul volt hajdanán - az egyetértés?
Az a tiszteletreméltó összefogás, amivel újratemették a forradalom kivégzett hőseit, ahogy tavaly ünnepelték október 23-ikát. Alig egy esztendő szaladt tova a nagy reményekkel teli naptól, hogy kiáltották a negyedik köztársaságot, és a bizakodó, nyugodt derű morcosságá torzult. (folyt.)
1990. december 9., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Advent és a magyar egyetértés - 1. folyt.
|
Lezsák Sándor, az MDF alapítója, a kormányzópárt elévülhetetlen érdemű szervezője a nemrégiben közölt, vele készült beszélgetésben azt fejtegette, hogy a szél fútta, vihar csapkodta, kétszer felállított lakiteleki sátor még megvan. És amennyiben a szükség úgy hozza: ismét cölöpökre húzzák a ponyvát.
De erre - remélhetőleg - soha nem kényszerül, hiszen Arisztotelész intelme örökérvényű: "Egyetértés a jók között van. Csak a hitvány emberek ártanak egymásnak ha ugyanazt akarják, s hasonlóra vágynak". +++
1990. december 9., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|