|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MSZP Borsod megyei szervezetének felhívása
" Meggyőződésünk, hogy a tudatos területpolitika nemzetgazdasági
szinten nem kerül több pénzbe, mint amibe a spontán folyamatok
kiváltotta helyzet (felszámolás, munkanélküliség, bűnüldözés,
egészségkárosodás) társadalmi finanszírozása. De a pozitív területi
megkülönböztetést nagyon is tudatosan és összehangoltan kell
kialakítani ahhoz, hogy az jó hatásfokkal működjön, és a
piacgazdaság megfelelő gazdasági stabilizálódást eredményezzen."
SZER, Gondolatforgató:
Interjú Fodor Gáborral
"... a költségvetés, amit
a kormány kedden terjesztett az Országyűlés elé. A Fidesz nevében
Ön, Fodor Gábor mondta el, hogy csapnivalóan rossznak tartja ezt a
költségvetést és éppen ezért nem torpedózza meg. Ez egyébként egy
hármas ad hoc szövetség közös álláspontja is, a Fidesz-é, az SZDSZ-é
és az MSZP-é. Hogy van ez, hogy sem igent, sem nemet nem mondanak
egy olyan fontos kérdésben mint a költségvetés?
- Hát ez nagyon nehéz helyzet, mondhatni, hogy majdnem hogy
csapda helyzetben vagyunk, hiszen valóban ez a szituáció pontosan.
Az egyik oldalról ez a költségvetés. Hogyha egy normális látószögből
próbáljuk nézni, egyszerűen ez a költségvetés alkalmatlan arra, hogy
megoldja Magyarországnak a komoly bajait, komoly gondjait, vagy nem
is az, hogy megoldja, valamilyen módon lehetőséget nyújtson arra,
hogy valamiféle gazdasági kibontakozás elkezdődjön Magyarországon.
"
|
|
|
|
|
|
|
Újra megjelenik az Igazság
|
--------------------------
München, 1990. június 22. (SZER, Magyar híradó) - Ismét megjelenik az Igazság, a híres ötvenhatos lap, amelyet Obersovszky Gyula és Gál József még november 4-ike után is kiadott. A megújult lapról Várkonyi Balázs számol be:
- Az embernek, mikor már végképp úgy érzi, elég a sebek szaggatásából, elég a nemzeti tragédiák és traumák megidézéséből, a halottak elsiratásából, a régmúlt, jelen idejűvé kényszerítéséből - mikor tehát úgy érzi: elég ebből, mert éppen jelenidejű esélyeinket rontja a fájdalom dajkálása -, akkor kézbe kell venni egy lapot: az Igazság címűt, hogy megértse, ebben nincs elég, ebben nincs sok, egyszerűen meg kell tanulnunk emlékeinket őrizni úgy, hogy ernyedtté mégse legyünk ezáltal; meg kell tanulnunk összebékíteni magunkban a szomorú múltat, a nem tudom milyen jövővel.
De most jelen van. És anakronizmusnak tűnik tán, hogy még mindig ötvenhat, még mindig a továbbélő halottak, tragédiáink késztetnek figyelemre és emlékezésre. Mégis: az Igazság című lap újraindulásának előhírnökét, az 1956-ot idéző, úgynevezett előszámot olvasva nem nehéz belátni: joga van az emlékezésre és a bennünket emlékezésre kényszerítésre azoknak, akik megélték nemzeti forradalmunkat, akik igazságba öltöztették a szót, hogy tudósítson akkori dolgokról - nemcsak az akkoriaknak.
Bár elvérzett a forradalom, amikor a lap még megjelent már jajkiáltás vette át benne a korábbi forradalmi napok krónikás szerepét, már azt üvöltötte csak, hogy veszélyben a haza, és már azt kérdezte csak: meddig, meddig bírják a végső után is kitartók? - aztán már nem kérdezett semmit, már jajkiáltás sem volt. Végül semmi sem volt, csak szétveretés, felszámolás, börtön, száműzés és vér -, de erről már nem tudósított lap hitelesen. (folyt.)
1990. június 22., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|