 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MSZP Borsod megyei szervezetének felhívása
" Meggyőződésünk, hogy a tudatos területpolitika nemzetgazdasági
szinten nem kerül több pénzbe, mint amibe a spontán folyamatok
kiváltotta helyzet (felszámolás, munkanélküliség, bűnüldözés,
egészségkárosodás) társadalmi finanszírozása. De a pozitív területi
megkülönböztetést nagyon is tudatosan és összehangoltan kell
kialakítani ahhoz, hogy az jó hatásfokkal működjön, és a
piacgazdaság megfelelő gazdasági stabilizálódást eredményezzen."
SZER, Gondolatforgató:
Interjú Fodor Gáborral
"... a költségvetés, amit
a kormány kedden terjesztett az Országyűlés elé. A Fidesz nevében
Ön, Fodor Gábor mondta el, hogy csapnivalóan rossznak tartja ezt a
költségvetést és éppen ezért nem torpedózza meg. Ez egyébként egy
hármas ad hoc szövetség közös álláspontja is, a Fidesz-é, az SZDSZ-é
és az MSZP-é. Hogy van ez, hogy sem igent, sem nemet nem mondanak
egy olyan fontos kérdésben mint a költségvetés?
- Hát ez nagyon nehéz helyzet, mondhatni, hogy majdnem hogy
csapda helyzetben vagyunk, hiszen valóban ez a szituáció pontosan.
Az egyik oldalról ez a költségvetés. Hogyha egy normális látószögből
próbáljuk nézni, egyszerűen ez a költségvetés alkalmatlan arra, hogy
megoldja Magyarországnak a komoly bajait, komoly gondjait, vagy nem
is az, hogy megoldja, valamilyen módon lehetőséget nyújtson arra,
hogy valamiféle gazdasági kibontakozás elkezdődjön Magyarországon.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Elszámoltatás és az ország kiárusítása
|
--------------------------------------
München, 1990. április 2. (SZER, Kezdődik a nap, Hajnal László
Gábor) - Az elszámoltatás kérdése az egyik legnehezebb feladata lesz
az új magyar kormánynak. Ha rosszul oldja meg, ellenségeket szerez
magának. Ha jól nyúl hozzá, növelheti népszerűségét. A kérdés -
tudjuk - egyszerre időszerű és elevenbe vágó.
Az ismertebb állami és pártvezetők vagyonnyilatkozatai, illetve
a "Miért érzik vétkesnek magukat?" érdeklődésre adott feleletek
roppant elgondolkodtatóak, mert a hatalmon lévők közül senki nem
vállalta, hogy valaha is résztvett pazarló döntések hoztatalában. Az
ellen pedig mindannyian tiltakoztak, hogy jogtalan előnyökhöz jutva
szerezték lakásukat, házukat, nyaralójukat, s vonatkozik ugyanez
gyermekeikre, unokáikra, rokonaikra, barátaikra.
Kellene végre egy bölcs és feddhetetlen fórum, egy pontosan
fogalmazott törvény az elszámoltatás kívánalmairól, lehetőségeiről.
Persze bármilyen jogos is a felelősségrevonás igénye,
indulatlevezető népítélet nem lehet a helyes megoldás, mert várható
következményeire akad jónéhány elrettentő példa a budapesti
Oktogontól Marosvásárhelyig.
"Tied az ország, magadnak építed
" - hírdették bő négy évtizeden
át, és ehhez - tudjuk - hozzátartozott az is, hogy "Lophatsz magyar,
csak rajta ne fogjanak
". Vagyis ki-ki a lehetőségei szerint vette
át megőrzésre azt, amihez a közös tulajdonból hozzáférhetett. Az
annyit emlegetett közmegegyezés része volt a "nem tűnik el, csupán
gazdát cserél" lehetőségek széles skálája. Néha persze a nagy
nyilvánosság előtt felelősségre vontak jeles sportolókat
csempészésért, tsz-elnököket jogtalan gazdasági tevékenységért,
maszekokat adócsalásért, középszintű tisztségviselőket hivatali
visszaélésért. (folyt.)
1990. április 2., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Elszámoltatás és az ország kiárusítása - 1. folyt.
|
A nyolcvanas évek vége felé már magas rangú rendőrtiszteket,
egyetemi tanárokat, megyei vezetőket és azt a
miniszterelnök-helyettesként nyugalomba vonult tábornokot is
odaállították, hogy mások - az ártatlanságukat végsőkig hangoztatók
- időt nyerhessenek. Évtizedeken át az ügyeskedés, az élelmesség
jelentett nagyobb megbecsülést, mint a tisztakezűség, hiszen aki nem
lépett a pártba, saját előmenetele érdekében nem lett tagja neves
vadásztársaságoknak, fennhangon hírdette bár a búza és a konkoly
közötti különbséget, azt bizony nem erkölcsösnek, inkább
élhetetlennek vélte, tartotta környezete.
Akinek vaj van a fején, ne menjen a napra - tartja a népi
bölcsesség, és ha országos méretekben kezdenénk el most vakargatni a
felszínt, hogy miből épültek a csodavillák, kerültek magántulajdonba
miliókat érő telkek, honnét a drága, nyugaton vett műszaki árucikk,
ékszer, szőrme, autó, maga Sherlock Holmes is elbizonytalanodna.
Különösen mostanában nagy a kuszaság, mert a gyarapodás forrásai
között lelni a lóversenyt, a kártyát, az osztrák lottónyereményt, és
a tegnapi vezérigazgatók ma kft-k, rt-k, vegyesvállalatok
részvényeseiként, törvényesen védve árusíthatják ki a nemzet
vagyonát, miközben a bevett gyakorlat szerint busás magánhaszonra
tesznek szert.
A Reform március 16-iki számában nehezen cáfolható adatok
közreadásával figyeleztetnek arra, hogy elkezdődött az ország
kiárusítása. A már működő vagyonügynökség ugyan biztosítékot
jelenthet a könnyelmű kótyavetyék ellen, ám tavaly még 600 millió
dollárt vittek ki az országból osztalék címén - pontosan annyit,
mint amennyi a folyó fizetési mérleg hiánya.
Hogy mi következik az egészből? Lehetne csökkenteni a
nyilvánvalóan vétkesek magas nyugdíját, felelősségre vonni az
összehúzott függöny mögött jó okkal rettegőket, kárpótolni a vétlen
üldözötteket, szenvedőket. (folyt.)
1990. április 2., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Elszámoltatás és az ország kiárusítása - 2. folyt.
|
Sok párt hírdeti ma a demokráciát és ígérgeti, hogy gátat vet a
további tékozlásnak. Egy valami bizonyos: a most hatalomra kerülők
igazságszolgáltatása csak akkor lesz, csak akkora lehet népszerű, ha
nem politikai szempontok, félelmek alapján kiáltanak tolvajt, hanem
elfogultság és részrehajlás nélkül csak az ország érdekeit
figyelembe véve akarják és merik majd a névsort olvasni. És közben
remélhetőleg arra is szakítanak maguknak időt, hogy nyílt, jogszerű
eljárás keretében, ország-világ szeme láttára tisztázzák mindazok
múltját, akik nemcsak gazdaságilag okoztak iszonyú kárt a nemzetnek,
súlyos erkölcsi és pszichológiai teherrel megtetézve az új nemzedék
előtt álló temérdek gondot, hatalmas feladatokat. +++
1990. április 2., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|