Rendszerváltás és az MTI

	Kornai két arca
--------------- München, 1990. február 18. (SZER, Párizsi magyar figyelő, Kemény István) - A reformszocializmusok tapasztalatairól tett közzé elemzést Kornai János a Valóság januári számában. Reformszocialistának azokat a rendszereket nevezi, amelyek némi liberalizálást hajtottak végre a politika szférájában, bizonyos fokig decentralizálták az állami szektor irányítását, s valamelyest teret engedtek a formális és az informális magánszektornak. Ugyanakkor megtartották az egypártrendszert, az állami szektor domináns szerepét és a gazdasági folyamatok koordinálásában a központosított bürokráciát. Reformszocializmus van Jugoszláviában az 50-es évek óta, Kínában másfél évtizede, a Szovjetunióban 6-8 éve. Magyarországon is reformszocializmus volt 1968-tól a legutóbbi hónapokig. Most azonban rendszerváltozás, forradalmi jellegű átalakulás megy végbe. Egy nagyon rövid ideig tartó reformszocialista kísérlet után Lengyelországban is rendszerváltozás kezdődött. Akik olvasták Kornainak tavaly novemberben publikált indulatos röpiratát, emlékeznek arra a megállapítására, hogy a piaci szocializmus megbukott. Magyarországon, Jugoszláviában, Kínában, a Szovjetunióban és Lengyelországban is. A Valóságban most közölt írásban nem találhatók ilyen indulatos kijelentések. A szerző tárgyilagos leírásra és elemzésre törekszik. Azokról a viszonyokról igyekszik számot adni, amelyeket a magyarországi rendszerváltozás a két évtizedes reformkorszaktól örökölt. A tanulmány második és a tényleges elemzés első pontja szerint a reformszocialista átalakulások mindenütt stratégia nélkül mentek végbe. Készültek reformtervek, írtak ilyeneket párt és kormányhivatalnokok és ellenzéki értelmiségiek is. Ezek megvalósítására azonban nem történt kísérlet. (folyt.) 1990. február 18., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Reformkommunizmus - 1. folyt.
Nem valósultak meg a hivatalosan közzétett programok sem. Sőt - idézem - az eltérések az eredeti céloktól néha oly nagyok voltak, hogy az eredmény még csak nem is hasonlított a kiinduló elgondolásokhoz. Egy kínai mondást említ Kornai: átkelni a folyón, kőről kőre lépve. Az ő felfogásában ez a mondás a reformszocialista változások mottója. Nem meglepő tehát, hogy a spontán folyamatokat fontosabbnak tartja a tervezetteknél. Kormányok reformokat indítanak el, valamilyen célra törekedve. A cél nem valósul meg, közben azonban mozgás létesül, amelyet a tervezők nem terveztek, nem is kívántak. És ez a mozgás átalakító hatású. A magánszektorról van szó. 1954-1956-ra emlékszik vissza a szerző, amikor maga is reformerként tevékenykedett. Ő is, a többi reformer is az állami szektort akarta megjavítani. Ez azóta sem sikerült. Hosszú idő után azonban létrejött egy magánszektor, amelyet Kornai a gazdasági reform legfontosabb eredményének tart. Elsősorban a mezőgazdaságban, de másutt is. Említi a szerző a mezőgazdasági földek de facto reprivatizálását Kínában, a földek magántulajdonát Jugoszláviában és Lengyelországban, a mezőgazdasági kistermelést és a többi maszek tevékenységet Magyarországon. A cikk újra meg újra hangsúlyozza a folyamat spontán voltát, valamint azt is, hogy a magánszektor terjedése súlyos akadályok ellenére, sőt ellenséges környezetben megy végbe. A magánszektor nehezen jut anyagokhoz, nem kap hitelt és külföldi valutát, nem részesül törvényes védelemben, és erősen adóztatják. Az akadályok és korlátok következtében a magánszektorban gyakorlatilag nincs tőkefelhalmozás. A profitokat elpazarolják, és nem törekednek a fogyasztók tartós bizalmának elnyerésére. (folyt.) 1990. február 18., vasárnap
Vissza »

	- Reformkommunizmus - 2. folyt.
Változnék viszont a magántermelők és vállalkozók viselkedése, ha eltörölnék a bürokratikus korlátokat. Idézem Kornait: ha egy társadalom megengedi nagyszámú kistermelő jelenlétét, s engedélyezi nekik, hogy tőkét halmozzanak fel és növekedjenek, akkor előbb vagy utóbb meg fog jelenni a valódi tőkések csoportja. E tény belátásához arra kérjük az olvasót, hogy képzelje el, mi történik akkor, ha egy szocialista gazdaságban a magántermelők ugyanúgy hozzájutnának hitelhez, továbbá valamennyi, a termeléshez szükséges ráfordításhoz, mint az állami tulajdonú vállalatok, mi több, az adózási és támogatási rendszer is az utóbbiakkal azonos módon kezelné őket. Nem kétséges, hogy a sikeresebb magánvállalkozások felhalmozni és növekedni kezdenének. A cikk következő pontja a bürokrácia szívósságát tárgyalja. Mindenekelőtt arra az ismert tényre hívja fel a figyelmet, hogy a gazdasági reform bevezetése után nem a piac lépett a bürokratikus irányítás helyébe, hanem csupán annyi történt, hogy a közvetlen bürokratikus irányítást a közvetett bürokratikus irányítás váltotta fel. Ennél azonban tovább megy Kornai. Szerinte - ismét idézem - a bürokrácia szívóssága is spontán, természeti velejárója a rendszernek. A párt központi vagy politikai bizottságának nem kell elhatároznia, hogy a reform folyamán életben tartja a lehető legnagyobb bürokráciát. Ellenkezőleg, a bürokrácia, a csökkentésével próbálkozó erőfeszítések ellenére is nőhet. Csak nagyon kevés híve, de annál több ellenfele van Kornai szerint az állami szektor decentralizált jósreformjának. Nem bízik tehát az ilyen irányú reformok sikerében. Az állami szektor és a bürokratikus koordináció között spontán és éppen ezért erős kapcsolat van. (folyt.) 1990. február 18., vasárnap
Vissza »

	- Reformkommunizmus - 3. folyt.
Ugyanígy spontán, és ezért erős kapcsolat van a magánszektor és a piaci koordináció között. Az állami szektor és a piaci koordináció között azonban csak mesterséges kapcsolat hozható létre. Ez az eröltetett kapcsolódás csak gyenge lehet, és a tapasztalatok is mutatják, hogy nem működik. Egy harmadik út lehetőségét is tárgyalja a cikk: a szövetkezeti és önigazgató formák közötti nem állami és nem piaci koordináció lehetőségét. A tapasztalat azonban nem támasztja alá az e formákhoz fűzött reményeket. Amikor a reformszocialista országokban az állami tulajdon mellett más tulajdonformákat is megengedtek, kizárólag a magántulajdon térnyerése volt igazán gyors. Választani kell tehát: akik meg akarják tartani az állami szektor dominanciáját, azoknak a bürokratikus koordinációt is el kell fogadniuk. Azoknak viszont, akik piaci koordinációt akarnak, el kell fogadniuk a magánszektor radikális kiszélesítését. Idézem: a kívánt koordinációs mechanizmus, a piac nem jön létre a megfelelő tulajdonform, a magántulajdon fedezete nélkül. A piaci szocializmus merő ábránd. Az állami tulajdont és a piacot együtt követelő hangzatos jelszavak félreértést okoznak és tápot adnak hamis várakozásoknak, amelyeket azután a félreformokkal való kísérletezés keserű tapasztalatai bizonyosan megcáfolnak. A magánszektor kiszélesítése felé való haladás a gazdasági haladás legfontosabb mércéje. +++ 1990. február 18., vasárnap
Vissza »