Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Tamás Gáspár Miklóssal
London, 1989. március 16. (BBC, Panoráma) - Pallai Péter munkatársunk a szegedi eseményekről kérdezte Tamás Gáspár Miklós filozófust, aki két beszédet is mondott tegnap. - Tegnap Szegeden milyen fogadtatásban részesültél, milyen számban gyűltek össze az emberek? - Szegeden a független új demokratikus mozgalmak külön ünneplésre hívták a város népét. Úgy számoltuk, hogy 7-8 ezer ember lehetett jelen, szemben azzal a körülbelül 800 emberrel, aki a hivatalos ünnepségre gyűlt össze. - Mi volt a mondanivalód lényege? Tudom, hogy egy beszédet nem lehetett néhány percbe tömöríteni, inkább arra lehetne talán a hallgató kíváncsi, hogy miben térhetett el a te mondanivalód attól, amit akár a hivatalosak, akár a többi függetlenek juttattak tegnap kifejezésre. - Hát én azt hiszem, hogy az én beszédem emberi valójában és élességében különbözött attól, amit mások mondtak, amennyiben én kimondottan bíráltam az uralkodó pártot és személyében Grósz Károly főtitkárt. Tehát én politikai beszédet mondtam és arra próbáltam figyelmeztetni, hogy nehogy a demokratikus látszatok megtévesszenek bennünket, hisz még munka vár ránk. - Budapesten a fáklyás menet kezdetén nagyjából ugyanazt mondtad, mint Szegeden vagy egy más beszédet mondtál? - Egy más beszédet mondtam és engedd meg, hogy ebből egy pár mondatot egész egyszerűen idézzek. - Parancsoljál! - Azt mondtam: - Tavaly március óta a kommunista rendszer erkölcsileg és politikailag megbukott. A hatalom birtokosai nagyjából ugyanazok, mint azelőtt, de miféle hatalom az, amelynek senki nem engedelmeskedik. Később így folytattam: - Ideje volna, hogy a kommunista párt hatalomszerénységet tanuljon. Senki nem bízta meg az uralkodással, és ha majd részt akar venni a demokrácia versenyében, magába nézzen inkább, mintsem hogy máris a kártyák cinkelésével foglalkozzék. Azért idéztem ezt a pár mondatot a beszédemből, mert az újság, amerikai újság csak azt a passzust emeli ki a beszédemből, hogy felbujtottam az új ellenzéki mozgalmakat, hogy fejezzék be az egymás közti torzsalkodást és készüljenek az építésre. - Különbözött a hangulat a főváros és a vidék között? - Valamelyest igen. Szegeden, mivel vidéki városokban tulajdonképp ma először került sor független március 15r-ikére, talán érzékelhetőbb volt az egyszerű öröm. Az emberek láthatólag boldogok voltak. Mikor szemben álltam azzal a sok emberrel a nagy szélben ott Szegeden, hát mindenkinek fülig volt a szája, az emberek boldogok voltak, örültek. A pesti hangulat is nyugodt volt és kellemes, de a politikai küzdelemnek a légköre érezhetőbb volt. - És milyen tanulságot vonhat le a hatalom és az ellenzék a tegnapi megmozdulásokból? - Nézd, tegnap szimbolikus csata folyt, nem igazi csata, nem igazi politikai küzdelem, ez a jelképek küzdelme volt. Ezt a csatát viszont megnyertük, efelől senkinek nem lehet kétsége. És azt hiszem, hogy az ellenzéki erők egysége szempontjából egy megszorítás van, amelyre mindjárt kitérek, ez roppantul ígéretesnek mutatkozott a Demokrata Fórum, a Szabad Demokraták Szövetsége és a Fidesz, mint együttműködő, erőteljes és politikai jövővel jelentkező szervezetek jelentek meg az ország népe előtt, és ez egy hatalmas eredmény. - Mi a megszorítás? - Megszorításom az, hogy én rendkívül sajnálom, hogy a Független Kisgazdapárt és a szociáldemokrata mozgalmak egy része a hivatalos szervekkel ünnepelt együtt. Félreértés ne essék, természetesen joguk van ahhoz, hogy azzal ünnepeljenek, akivel akarnak, viszont ebben a politikai helyzetben, ahol meg kellene mutatni, hogy hol válnak el a frontvonalak, mi az ellenzék és mi a kormánypárt, szerencsésebb lett volna, mondom, mivel jelképes csatáról volt szó, hogyha a jelképek tiszták, érthetőek, félreérthetetlenek. +++ 1989. március 16., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »