|
|
 |
|
 |
Antall József beszédének értékelése
|
-----------------------------------
München, 1990. december 5. (SZER, Magyar híradó) - Mind a
sajtóvisszhang, mind pedig az ellenzéki pártok reagálása csalódást
fejezett ki Antall József miniszterelnök tegnapi parlamenti beszéde
után, de még MDF-es képviselő is nyilatkozott úgy, hogy sajnos új
információkat nem nagyon kapott.
A jelentősnek ígért beszédtől tehát a sajtó, a pártok és a
képviselők vártak valamit. Hogy a társadalom mit várt, és várt-e
valamit, az nem tudható. E kétségeket Lengyel Szaniszló is kifejezi
kommentárjában:
- Akár Godóra, akár az Öreg hölgy látogatására várt a magyar
társadalom, tegnap este egyikük sem érkezett meg az Országházba.
Megérkezett viszont az országos gondoktól gyötört miniszterelnök és
összefoglalva elmondta mindazt, ami a szemünk előtt játszódott le az
elmúlt 45 évben és az elmúlt hat hónapban. Majd Churchillre
emlékeztető módon - ha nem is a néhai brit miniszterelnök szavaival
- semmi mást nem ígért, ígérhetett, mint: vért, verejtéket és
könnyeket a következő esztendőre, vagy talán esztendőkre.
Az Antall József festette kép híven tükrözi az ország gazdasági
valóságát, tehát a problémák összességét illetően még akaratlanul
szépít is, hiszen nem tartalmazza a politikai, erkölcsi válság
diagnózisát. A költségvetést beharangozó expozénak ez nem is
lehetett a célja. Mégsem a fekete különféle árnyalataiból kialakuló
összbenyomás az, amely hiányérzetet kelt a kép szemlélőjében.
Alkalmasint éppen a miniszterelnök beszédének a beharangozása
ébresztett túlzott reményeket, ha a nagyközönségben nem is, de a
politikusokban feltétlenül. (folyt.)
1990. december 5., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Antall József beszédének értékelése - 1. folyt.
|
Elhangzott olyan vélemény, hogy ezt a csata utáni tájképet a
miniszterelnöknek közvetlenül a kormány hivatalba lépése után
kellett volna felvázolnia.
Ebben kétségkívül van igazság, hiszen a kommunista csődtömeg
átvételekor és a politikai győzelem eufórikus hangulatában a
társadalom többet elviselt volna, mint most, a válság immár hatodik
hónapja tartó elmélyülése után.
Nem lehet azonban kizárni azt a lehetőséget, hogy Antall József
és tanácsadói tudatosan próbáltak kitérni az elől a végzet elől,
amely most a sokk-terápiát alkalmazó Mazowiecki-kormányt utolérte.
Ez a végzet azonban még úton van, és már következő áldozatait
fürkészi.
Kevésbé állja meg a helyét az az érvelés, hogy a miniszterelnöki
expozénak konkrét intézkedéseket kellett volna előre vetítenie. A
kormány elnöke nem foglalkozhat mikromenedzseléssel. Ez a szaktárcák
vezetőinek a dolga. Ha pedig így van, akkor haladéktalanul végre
kell hajtani a kormány beharangozott átalakítását.
Ha egyáltalán tanácsot lehet adni kívülről, akkor szinte kiáltó
igényként jelentkezik egy japán mintájú gazdasági szuperminisztérium
létrehozása, például a Pénzügyminisztérium, az Ipari és Kereskedelmi
Minisztérium és a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának
összevonásával. Íly módon talán elejét lehetne venni a rokontárcák
közötti érdekütközéseknek, és egybehangolt válságkezelő
gazdaságpolitika megvalósítására mutatkoznék lehetőség. (folyt.)
1990. december 5., szerda
|
Vissza »
|
|
- Antall József beszédének értékelése - 2. folyt.
|
Ahhoz azonban, hogy ez, vagy bármely más gazdaságpolitika
eredményesnek bizonyuljon, két dologra lenne, illetve lett volna már
tegnap, tegnapelőtt is szükség: a tulajdonviszonyok rendezésére és a
privatizáció ütemének a fokozására.
Az a minapi bejelentés, hogy három éven belül a
termelőeszközöknek mindössze 50 százaléka lesz magántulajdonban,
teljesen figyelmen kívül hagyja az ország és a társadalom válságos
helyzetét és az összeomlás veszélyeit.
A lecke tehát feladatott az új kabinet számára. Ha Antall József
komoran reális helyzetfelmérése új kormányzási lendület
kiindulópontjának bizonyul, méghozzá mindenki számára érzékelhetően,
akkor a koalíció talán visszaszerezheti népszerűségét, ellenkező
esetben - mint maga a miniszterelnök is célzott rá -, a
parlamentarizmus, a parlamenti kormányzás kerülhet veszélybe. +++
1990. december 5., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|