|
|
|
|
Interjú Nemeskürty Istvánnal
|
----------------------------
London, 1990. december 7. (BBC, Panoráma) - Ma volt az első kuratóriumi ülése a Magyar Auschwitz Bizottság új szervének, a vészkorszak dokumentációs bizottságnak. A bizottság elnöke Straub F. Brunó volt államelnök, s tagja a 10 tagú kuratóriumnak Nemeskürty István író, történész is. Vele beszélgetett el az ülés után Szakonyi Péter.
- Ma délután a Néprajzi Múzeumban egy magyar Holocaust dokumentációs központ alapítványának létrehozására került sor. Önként felvetődik a kérdés, hogy közel öt évtizeddel a történtek után, akkor amikor a szemtanúk jórésze nem él, a dokumentumok jórésze elpusztult, van-e értelme egy ilyen központ létrehozásának? Nemeskürty István szerint ennek milyen valószínűsége van?
- Mikor engem felkértek erre, mint római katolikus magyar írót, akkor erre amit kérdez tőlem, nem gondoltam. Ha nem veszi rossznéven azt mondanám, nem is igazán ez a fontos. A fontos az, hogy érzelmileg is újra meg újra tisztázzuk egymás között mi magyarok, zsidók és nem zsidók azt, hogy a múltban milyen bűnöket követtünk el, hogy mi az az érzelemvilág, az az erkölcsi felelősség, amit tisztáznunk kell és éreznünk kell egymás iránt. Ezen belül a lehetőségekhez képest természetesen a dokumentumokat összegyűjteni, a tiszteletreméltó helyek tiszteletét megszervezni. A magam részéről az egész dolog annyiban jelentős, hogy személyemben ezzel is kifejezésre tudom juttatni, hogy akárhány évtized vagy évszázad telik is el a szörnyűség után, amelyben mi magyarok nagyon csúnya szerepet játszottunk az 1938-ban hozott zsidótörvénnyel, tehát hogyha valamit ezzel kifejezésre tudok juttatni, hacsak jelképesen is, akkor már ebben a bizottságban a helyem, ha felkértek. (folyt.)
1990. december 7., péntek
|
Vissza »
|
|
- Interjú Nemeskürty Istvánnal - 1. folyt.
|
- Professzor úr Ön az eddig megjelent sok-sok könyve közül jónéhányban a magyar történelemnek bizonyos fehér foltjait kutatta fel, utalok itt többek között a doni hadsereg pusztulását feltáró könyvére. Minden ilyen könyve egyfajta társadalmi önvizsgálatot tartott szükségesnek és azt hiszem, hogy ilyen társadalmi önvizsgálat meg is történt. Ennek a kérdéskörnek a megvilágítása, a Hocaust és annak a következményei úgy gondolom ismételten egy történelmi és társadalmi önvizsgálat szükségességét vetik fel.
- Igen, és nemcsak tudományosan, ahogy itt ma nagyon helyesen egyébként hangsúlyozták. Ennek a kérdésnek minden borzalma, és a bűnbánatból fakadó minden megtisztulása, mert katotolikus létemre hiszem, hogy a bűnbánatból megtisztulás fakad, hozzájárul ezeknek a dolgoknak a tisztázásához. Én magam egyébként tavaly megjelent Mi, magyarok című könyvem egy fejezetében ezzel nagyon alaposan foglalkoztam.
- Az időzítést Ön mennyire tartja szerencsésnek? Azt, hogy egy ilyen zűrzavaros, bizonytalan világban kerül sor erre az aktusra, ami nem feltétlenül biztos, hogy a rokonszenvet, ezt a társadalmi megtisztulást szolgálja.
- Nagyon is időszerű. Nem tudom, hogy ez időzítve volt-e, vagy csak mostanra sikerült összehozni ezt a kuratóriumot és ezt az intézményt, de nagyon is fontos az időzítés, hiszen rémülten tapasztalom, hogy körülbelül egy éve, mióta Magyarországon a demokratikus átalakulás nagyobb iramot vett, imitt és amott hangok hallatszanak, mintha Magyarországon az antiszemitizmus veszélye növekedne. Én ugyan nem hiszem ezt, vagy remélem, hogy nincs így, de éppen ezért nagyon is időszerű, hogy ennek a kérdésnek a feltárására módot adjunk, és ennek hangot adjunk. +++
1990. december 7., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|