Rendszerváltás és az MTI

	Olaszország - húsz éves a válási törvény (2. rész)
A szociológiai adatok szerint az átlagos olasz váló férfi 34 éves, a nők 25-27 éves korban válnak, majd egy későbbi nemzedék, az ötvenesek. Bár a katolikus egyház változatlanul - sőt, II. János Pállal talán még jobban is - ellenzi a válást, mint húsz éve, az olaszok - a templomba járók is - teljes természetességgel válnak el, ha körülményeik úgy alakulnak. A családi kötelékek ma is erősek, de a nők önállóak, és társadalmi helyüket, rangjukat nem az adja, hogy feleségek. A párkapcsolatok válságban vannak, sokan járnak pszichoanalízisre, de ez a házasságon kívüli kapcsolatokra éppúgy igaz. ,,Partner,, , ,,barátnő,, , ,,élettárs,, ma társadalmilag semmivel sem hátrányosabb megjelölés, mint a ,,feleség,,. A válások viszonylag alacsony számaránya (5-6 százalék) persze azzal is magyarázható, hogy a húsz éve elfogadott törvény kompromisszumos, s meglehetősen szigorú. Nem ismeri a megegyezéses válást, és öt éves különélést ír elő a házasság felbontásához. Ma sokan szorgalmazzák, hogy a törvény módosításával nyíljék mód gyorsabb, megegyezéses válásokra is. A pártpolitika azonban ma már nem tekinti csatatérnek a válás kérdését. A régi ,,válási front,, széthullott, s valószínűleg soha nem is áll már többé össze, így a váláspártiak esélye nem valami jó. Néhány kiegészítő módosítás azonban született a közelmúltban. Így az olasz jogszabályok lehetővé teszik például, hogy válás esetén a gyermeket váltakozva helyezzék el a két szülőnél - természetesen, ha mindkét félnél megvannak a kellő feltétel ek és biztosítékok. A legfelső bíróság pedig éppen a húsz éves évfordulón tett közzé egy fontos értelmezést, amely szerint az elvált feleséget megillető tartásdíj úgy állapítandó meg, hogy az anyagilag gyengébb félnek ,,a házasságban élvezett életszínvonalat biztosítsa,,. Tehát a gazdag férj nem fizetheti ki elvált nejét két fillérrel, ugyanakkor ,,élősködő jövedelemforrás,, sem lehet a tartásdíj. Giovanni Spadolini, a szenátus elnöke - aki húsz éve a Corriere dela Sera főszerkesztője volt, és a lap konzervatív olvasótábora ellenére a válás mellett tört lándzsát - ma így emlékezik meg az eseményről: ,,a törvény, bár sokan ezt jósolták, nem választotta mély árokkal ketté az olasz társadalmat, nem nyitott örökös háborút katolikusok és vallásellenesek között. Ellenkezőleg, inkább mindenki javára vált, s közelebb hozta egymáshoz a keresztény és nem keresztény gondolkodást,,. Kétségtelen, hogy a válási törvény Olaszország európaivá válásának egyik fontos mozzanata, s egyike volt a ritka pillanatoknak, amikor a bigott kereszténydemokrata konzervatív értékrendet demokratikus csatában győzték le. Ma már az is tudható, hogy a közmorál ettől nem lett rosszabb. +++ Magyar Péter (Róma) 1990. december 5., szerda 11:48
Vissza » Folytatásokkal »