 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Kárpótlási Hivatal közleménye
"Felmérés céljából adatlapok készültek
azok részére, akik - a 34/1990 (III. 28.) sz. Országgyűlési
Határozatban foglaltak szerint - az 1938 és 1945 közötti időszakban
faji, vagy nemzetiségi hovatartozásuk, nácizmus elleni magatartásuk
miatt szenvedtek sérelmet. Az érdekeltek az adatlapot a Kárpótlási
Hivatal ügyfélszolgálatánál (Budapest, VII. Kürt u. 6.), a Magyar
Izraeliták Országos Képviselete (Budapest, VII. Síp u. 12. sz.
alatti) székházának portáján, a Nácizmus Üldözöttei Bizottságánál
(Budapest, V. Szabadság tér 16.), továbbá a Munkaszolgálatosok
Országos Egyesületének Szombathelyen, Kaposváron, Szegeden,
Debrecenben, Miskolcon, Salgótarjánban, Pécsen és Nyíregyházán
működő tagozatainál vehetik át.
"
Amerika Hangja, Esti Világhíradó:
Interjú Teller Edével
"1990 egy
egészen különös év volt sok meglepetéssel, sok kihívással, sok
nehézséggel és lehetőséggel. Ami talán a figyelmet most eltereli
Magyarországról, vagy Kelet-Európáról Amerikában az legalább annyira
az orosz helyzet, mint a helyzet Irakban.
Ami Oroszországban történik, az egy nagy változás, ami a lehető
legközvetlenebb formában befolyásolja Amerika jövőjét és a világ
jövőjét. Egy óriási birodalom feloszlásban van. Talán egy teljesen
mélyreható változásban van, talán visszaesik valamilyen formájú
diktatúrába. Hogy az emberek zömének - például Amerikában - ez jár
az eszében, az egész világos.
"
|
|
|
|
|
|
 |
- Magyar gyorssegély Romániának - 1. folyt.
|
Így indult el Tóth István is, akinek emlékét nemcsak két árvája
őrzi, és azok is, akiknek kocsijában a stopposoknak álcázott secusok
bombája robbant. De áldozatot hoztak azok, akik éjjel-nappal
dolgoztak a gyűjtőhelyeken, és az a nyugdíjas néni is, aki az
ünnepekre félrerakott utolsó fillérjein vett egy kiló cukrot,
eltotyogott vele a Ó utcába és megvárta, hogy felrakják ajándékát a
teherautóra, és megvárta, amíg az elindul - nem bizalmatlanságból,
hanem mert lehetőségeihez mérten teljességében akarta érezni az
adakozás, a szeretet örömét.
És mennyivel gazdagabb lett az a kisgyerek, aki nagy szatyrot
cipelő szüleivel együtt jött, kezében a szenteste karácsonyfájáról
begyűjtött maréknyi szaloncukorral, és csak állt, szó nélkül nyújtva
azt a rakodó önkénteseknek, akik először nem tudtak mit kezdeni
vele, majd látva a gyerek várakozását kis dobozva téve tették a
többi csomag közé. Ez a gyerek talán nem is értette miről van szó,
de megtanulta az adás örömét.
Ilyen példát nagyon sokat lehetne felhozni. Egy kis faluban
láttam, amikor az utcán megállt a helyi szervezetek autója, szinte
minden házból tettek rá valamit. Ki egy kötény krumplit, ki ötven
forintot, s amikor az egyik tyúkját nem vették el - mert élő állat -
beszaladt és kihozott 10 tojást. És voltak olyanok is, akik
tehetségükhöz mérten ezreket adtak. Senki nem azt méricskélte,
ajándéka kihez jut el - magyarhoz, románhoz, vagy szászhoz -, a
lényeg az volt, hogy odajusson, ahol szükség van rá.
Az elmúlt évben Európa előtt kétszer vizsgázott emberségből az
ország. Először, amikor minden tiltakozás - és akkor még kiátkozás
ellenére - megnyitottuk a keletnémet menekülők előtt a határt, az
utat a szabadsághoz, és ez a tény sokkban hozzájárult az NDK
rendszerének megdőléséhez. Másodszor pedig most decemberben - és még
jelenleg is -, de igazán szükség akkor volt rá és azonnal, hiszen
kétszer ad, ki gyorsan ad. És a szegény mindig többet ad, mint a
gazdag, hiszen nem a fölöslegéből, hanem saját szükségletéből adja
azt. (folyt.)
1990. január 11., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|