Rendszerváltás és az MTI

	Mire számíthatunk a jövőben?
---------------------------- London, 1990. december 3. (BBC, Esti műsor) - A politika magyar tudósai - néhány szociológussal karöltve - a múlt héten Siófokon értekeztek. Közöttük volt Kéry László, tőle kértünk beszámolót: - Eredetileg néhányunk ötlete volt, hogy össze kellene hívni a magyar politikai gondolkodás szakszerűbb garnitúrájának - politológusokat, szociológusokat -, akiknek az írásaiból világosan kiolvasható, hogy komoly gondot okoz mindannak a feldolgozása, ami történt velünk az elmúlt másfél-két év során. Összesen 26 előadást hallgattunk meg, és talán a külföldön élő magyarok számára is mond valamit a névsor, hogy Gombár Csaba, Lengyel László, Csepeli György, Bihari MIhály, Gazsó Ferenc, Pataki Ferenc és még sokan mások tartottak itt referátumokat. Az alapkérdés az volt, hogy mire számítsunk a következő évekre, milyen hosszú lesz az átmenet, mennyire készült fel az ország. Ami szerintem itt igazán érdekes, új gondolat volt, az pillanatok alatt a magyar tömegkommunikációban helyet is talált; a rádióban is hallottam Lengyel Lászlónak azt a gondolatát, miszerint puha diktatúrából tartunk puha demokráciába, ami szélesebb körben is visszahangra talál. Ezzel azt akarta kifejezni, hogy nem volt annyira durva az elnyomás a Kádár-korszak alatt, és nem volt olyan széles körű az ellenőrzés, hogy ne alakulhatott volna ki százezrekben vagy milliókban az a képesség, hogy eredményesen reagáljanak a naponta változó kihívásokra. Kialakult bizony igen széles lakossági körökben az a tulajdonság, az a naprakészség, hogy állandóan keresse a fellazított kereteken belül az újabb és újabb lehetőséget, hogy mit tud tenni saját talpon maradásáért, saját érdekei kiharcolásáért. (folyt.) 1990. december 3., hétfő
Vissza »

	- A siófoki konferencia - 1. folyt.
Nos, ehelyett természetesen nem egy olyan értelemben vett demokrácia alakult ki, amit talán ezek az ellenzéki mozgalmak kitűztek célul, hanem egy slampos, kereteiben bizonytalan; az új politikai elitet felszínre tolta, s ennek szakmai felkészültségét tekintve is úgy látszik, korántsem végleges politikai hatalmi intézményrendszer alakult ki, hanem - ahogy ezt Lengyel Laci mondta - olyan puha demokrácia, amely minden irányban tágítható, módosítható és nem tud eléggé kemény lenni - hála Istennek. Gombár Csabának volt egy olyan gondolata, hogy itt az emberek nem is annyira pozitív szabadság elérésére törekednek, hanem sokkal inkább egyfajta negatív szabadság jellemzi az emberek vágyát; vagyis szeretnék körülkerítve látni a világnak azt a részét, amelyben biztosan ő uralkodik, és biztosan ő hozhat döntéseket. Ő úgy látja, hogy inkább erre van ma Magyarországon az átlagembernek igénye, és nem arra a participációs demokráciára, hogy minél szélesebb keretek között, minél mélyebben akarna beleszólni a társadalmi folyamatok alakulásába. Amiben megegyezett szinte mindegyikünk: a rendszerváltás csak rendkívül szűk keretek között érvényes, és nagyon-nagyon hosszú átalakulási folyamat elé nézünk, a mindennapi életet elemi módon meghatározó körülmények igen hosszú, 5-10 éves folyamat keretei között fognak csak megváltozni. (folyt.) 1990. december 3., hétfő
Vissza »

	- A siófoki konferencia - 2. folyt.
Ami még érdekes volt: elég kritikusan bevallották a kutatók egymásnak, hogy az elmúlt 10-15 év prognózisai sorra megbuktak, és a magyar átlagember - ha úgy tetszik, a magyar nép - sokkal türelmesebb, sokkal felkészültebb, sokkal találékonyabb; nem mint ahogy azt mi jósolgattuk korábban, hogy a diktatúra kiszipolyozta az emberek, elhülyítette, hogy a politikai szocializáció alattvalóvá silányította és így tovább. Ehhez képest többen mondták itt, Gombár Csabától Bihari Mihályig, Gazsó Ferenctől Lengyel Lászlóig és jómagam is: el kell gondolkodni annak az elmúlt egy évnek a tanulságain, hogy az emberek nagyon józanul, nagyon okosan viselkedtek a különböző politikai krízishelyzetekben, beleérte a blokádot is. Bizonyos esetekben még azt is el lehet mondani, hogy az átlag magyar állampolgár sokkal okosabban, türelmesebben, körültekintőbben viselkedett, mint az új politikai elit számos vezéralakja. Ez olyan fantasztikusan fontos és egyáltalán nem elhanyagolható nagyságrendű társadalmi tőke, aminek a működésére rendkívül módon szükség lesz a következő néhány év során. Végül is ez a két feszített nap mindegyikünkben megerősítette azt, hogy az eddigi ismereteinkhez és fogalomtárunkhoz képest valószínűleg vadonatúj módon kell majd értelmeznünk a magyar társadalom folyamatait. Egészen más szemléleti kereteket kell keresnünk, más kutatásokat kell elindítanunk és valószínűleg sok mindent el kell felejtenünk abból, ahogyan mi felfogtuk és leírtuk a magyar társadalom korábbi állapotait. (folyt.) 1990. december 3., hétfő
Vissza »

	- A siófoki konferencia - 3. folyt.
Egy biztos: ma már a kutatóknak, túl a szigorúan vett intézményi világon, a politikai, hatalami, szerkezeti, intézményi, szervezeti világokon, sokkal jobban kell törődni azzal, amit úgy hívnak a nyugati kutatók, hogy életvilág. Vagyis a kulturális, magatartásbeli, szocializációs problémákra, a mindennapi élet kevésbé látványos folyamataira kell koncentrálni, mert úgy tűnik, hogy ott hordódnak ki az igazán fontos, a jövő szempontjából is számottevő és teherbíró viszonyok és törvényszerűségek. +++ 1990. december 3., hétfő
Vissza »