|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Dél-dunántúli MDF-küldöttek politikai nyilatkozata
"A kereszténydemokrácia, a népi-nemzeti liberalizmus elemei
egymást kiegészítve sajátjai a Magyar Demokrata Fórumnak. A
tanácskozás résztvevői kimondják: a politikai akarat most az lehet -
meghagyva a szellemi műhelyek szabadságát -, a párt eddigi hármas
tagozódásu politikai arculatát kell megerősíteni. Amikor a helyzet
válságos, akkor nem a szellemi-politikai műhelyek egymást kioltó
versengése a cél, hanem összefogásuk eszköz a válságos időszakon
túljutni."
SZER, Világhíradó:
Bethlen István az SZDSZ-gyűlésről
"Örömmel látom, hogy az
a váltás, ami a parlamentben már megtörtént, úgy látszik, az egész
szabaddemokrata mozgalmon átmegy, tehát egy nagyon erős, sokszor
túlságosan is támadó ellenzéki politikából egy nagyon konstruktív,
nem kevésbé kemény, de igenis konstruktív ellenzéki politika
körvonalai bontakoznak ki. "
|
|
|
|
|
|
|
- Újévi publicisztika - 1. folyt.
|
De most mindezekről nem akarok beszélni. Csak arról, hogy megint valaminben élenjáró nemzet vagyunk. No nem valamai nagy dologban, csak annyi az egész, hogy nálunk rendezik meg újra egész Európa legnagyobb szilveszteri buliját, a Sportcsarnokban.
Mindez kezdődik az óév utolsó napján reggel 9 órakor, s a résztvevők egyenesen az újévbe buliznka át. Ha egy cinikus ülne most a helyemben a mikrofon elött, azt monddaná: "Naná, az új évben szüksége is lesz ennek az országnak a bulikra." - de én nem vagyok hivatásos cinikus. Csak azt mondom, egy profanizált idézettel élve, amíg ez az ország mulatni és örülni tud, a csődöknek kapui sem vesznek erőt rajta.
Mindez persze csupán akkor érvényes ha tudománsul vesszük helyzetünket, s nem hisszük azt, hogy most már csupán a nevetés az élet. Az ellentétes pólusok ismerete és bírása adja meg a teljességet. Aki örülni tud, annak kell tudnia sírni is. Aki pedig összébb kell húzza a nadrágszíjat, az karcsúbb lesz, s ez által csinosabb is. Most Önök azt mondhatnák ott a rádiók elött, mégis csak cinikus vagyok. Szó sincs róla, csupán realista.
A bulizásban már elsők vagyunk, a bajokban nem. Nézzünk csak körül sors- és országtársaink házatáján. Mindegyiknél még nagyobbak a bajok. Nagyobb a nyomor, nagyobb az infláció, az áremelkedés. Amiben viszont mi nagyobbak vagyunk, az a türelmetlenség, az elvárások. Ebben valószínűleg miénk a dobogó legfelsőbb foka. De hát ezer év történelmi beidegződése, majd félévszázad kifosztottsága, becsapatottsága, félrevezetett hite, majd hitetlensége, mócsingos gulyáskommunizmusa után el kell fogyasztanunk az egykori mócsing egykori üres levét is mielött újra lehetne majd tölteni a tálakat. (folyt.)
1990. december 31., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|