Rendszerváltás és az MTI

	Költségvetési tervezet
---------------------- London, 1990. december 2. (BBC, Késő esti adás) - Az angol sajtóban is lehetett olvasni híreket arról, hogy Magyarországon készül a költségvetés. Most megkérdezem Kemény Istvánt, hogy is néz ki ez Budapestről? - Az első gond ezzel a költségvetéssel az, hogy december elsején, vagyis tegnap kapták meg a képviselők a jövő évi költségvetés tervét. És a kormánynak az a kívánsága, hogy még ebben az évben, december 31-ig vitassa meg a parlament és szavazza is meg. Nem valószínű, hogy ez sikerül. A helyzet ugyanis az, hogy egy fejlett országban hónapokig tárgyalnak a költségvetésről, annak ellenére, hogy az egyik évi költségvetés többé-kevésbé hasonlít a másikra. Itt viszont a most beterjesztett költségvetés minden tekintetben és radikálisan különbözik az összes eddigitől. - Mennyiben különbözik? - Először is az információk tömegével. Körülbelül ezer oldal lehet az az információmennyiség, amit adtak; más a szerkezete, mint az eddigi költségvetésnek, mert itt ez minisztériumok szerint igyekszik minden adatot részletesen közölni. További különbség az is, hogy az azelőtt állami fejlesztési alapnak nevezett valaminek a kiadásait nem vették be a költségvetésbe, most pedig ezek szerepelnek a költségvetésben. Szóval egy merőben új dolog vár a képviselőkre, és nagyon hosszú idő kell ennek az áttanulmányozásához. Az az egy hónap, ami hátra van, és amiben még másról is kell a parlamentnek tárgyalni, nem lesz ehhez elegendő. - Tudni már valamit a költségvetés jellegéről: mi lehet problematikus benne, miről szól? (folyt.) 1990. december 2., vasárnap
Vissza »

	- Költségvetési tervezet - 1. folyt.
- Sok problematikus dolog van benne. Az egyik az, hogy a nagyon sok információ ellenére vannak olyan pontok, amelyek homályban vannak. Tehát amelyekről nem lehet tudni, hogy végül is mire fogják ezt felhasználni. Például a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumánál fel van tüntetve, hogy befektetési alapra jut 8 milliárd, kereskedelemfejlesztésre 6 milliárd, és nem lehet tudni, hogy ezt mire fogják költeni. Ennél sokkal fontosabb, hogy ez a költségvetés új terheket ró a lakosságra. Ezt a tervet a terhekkel kapcsolatban csak akkor lehet végrehajtani, ha a lakosság ezeket vállalja. - Árakra gondolsz? - Nagyon jelentékeny áremelkedésekre. Gondolok arra, hogy az olyan költségvetés, aminek jelentékeny bevétele származik egy adóemelésből, ami onnan van, hogy a személyi jövedelemadónak a sávjait és kulcsait nem változtatja ez a költségvetés, s közben 30 százalékos infláció miatt mindenki felcsúszott egy magasabb helyre, vagyis sokkal többet kell majd fizetnie, mint eddig. Még lehetne sorolni a terheket. Ezeknek a kivetése könnyű, de ellenállásba ütközik, ha nem jön létre, hogy a lakosságnak legalább a többsége az mondja: igen, ezt belátom, ezt vállalni kell. Ehhez tárgyalások kellenek a munkavállalókkal, a munkáltatókkal, a fontosabb politikai pártokkal - és pontosan ezek a tárgyalások fognak még jobban elhúzódni, mint ahogy mondjuk a tárgyi problémák ezt megkívánnák. - A politikai pártokon belül vagy kormányon belül milyen körvonalai bontakoznak ki az ellentéteknek? - Nagyon erősek az ellentétek, és ezt régebben is lehetett érezni, augusztus óta biztosan lehetett tudni, de éppen most teljesen nyíltan jelentek meg az első ilyen nyilatkozatok. (folyt.) 1990. december 2., vasárnap
Vissza »

	- Költségvetési tervezet - 2. folyt.
Az első ilyen nyilatkozatot Matolcsy György államtitkár adta a Világgazdaság című gazdasági napilapnak november 22-ikén, ahol ez már nem is nyilatkozat volt, hanem heves támadás a pénzügyminiszter ellen. Erre ugyancsak a Világgazdaságban néhány nappal később felelt Rabár Ferenc, és a két nyilatkozatból már teljesen világossá vált, hogy milyen erősek az ellentétek és milyen természetűek. Rabár Ferenc elmondta, hogy ezek az ellentétek nem augusztusban keletkeztek, hanem májusban, és azóta is folyamatosan fennállnak, elsősorban közte és Matolcsy között. Májusban, amikor megalakult a kormány, akkor az volt a terv, hogy a hosszú távú terveket a Pénzügyminisztérium, a száznapos programot a Matolcsy-féle gazdaságpolitikai titkárság csinálja, de ez a terv nem valósult meg. Ő csinálta a hosszú távú terveket, és valahányszor egy pontot előterjesztettek, akkor Matolcsy mindig egy ellenprogrammal lépett fel. Elvi kérdés volt a gyorsítás programja, az átalakulás gyorsítása. Rabár gyorsítani akart. - A privatizációt akarta gyorsítani? - Igen és a Matolcsy, Bod Péter Ákos és Kádár Béla pedig lassítani akart. A másik kérdés volt az állam szerepe. Rabár a liberalizálás híve volt, a másik három kormánytag nagyon erőteljes állami beavatkozásé. A harmadik a keresletkorlátozás, ahol is Rabár álláspontja a kereslet korlátozása volt, a többiek pedig kínálatélénkítést, kínálatösztönzést hirdettek. (folyt.) 1990. december 2., vasárnap
Vissza »

	- Költségvetési tervezet - 3. folyt.
Most még azt is elmondta Rabár, hogy valamikor szeptemberben Matolcsy 180 fokos fordulatot hajtott végre, magáévá tette a gyorsítást és azt, hogy radikálisan kell átalakítani a gazdaságot, de megtartotta régi álláspontjai közül azt, hogy kínálatösztönzésre van szükség. +++ 1990. december 2., vasárnap
Vissza »