|
|
 |
|
 |
Magyarországi infláció
|
----------------------
München, 1990. december 1. (SZER, Mérlegen) - A magyar infláció
honnan származik, hogyan szorítható vissza? Az állandó áremelkedés
mind jobban ránehezedik a társadalomra. Egyelőre semmi jele nincs
annak, hogy visszaszorulna ez a folyamat. Éppen ellenkezőleg: minden
év az infláció gyorsulásáról tanúskodik. A jövő évi költségvetés
részletei még nem ismeretesek, de biztosra vehető, hogy jövőre is -
legalábbis az előirányzat szerint - növekszik az infláció, eléri a
35 százalékot. Vadász János megvizsgálja: mi táplálja az
áremelkedést, és mi az, ami végre megfékezheti.
- Abból szeretnék kiindulni, hogy mi idézi elő az inlációt egy
piacgazdaságban, amely aránylag normálisan működik. Infláció akkor
lép fel, ha felborul az egyensúly a társadalom fizetőképes kereslete
és a rendelkezésre álló áruk, szolgáltatások tömege között.
Előfordulnak esetek, amikor az árualapok hirtelen összeomlanak.
Ilyen volt a második világháborút követő nagy magyar infláció, de
normális viszonyok között az egyensúly felborulása majdnem mindig a
jövedelmek megalapozatlan növekedésére vezethető vissza.
Látszólag minden kiválóan megy. A nemzeti jövedelem gyorsan
növekszik, élénk a beruházási tevékenység, és a jelek szerint
mindenkinek rengeteg pénze van, származzék az magasabb fizetésből,
több nyereségből vagy hitelfelvételből. És mindenki természetesnek
veszi, hogy ez így van, aminek az az eredménye, hogy óriási a
költekezés. A társadalom és az állam azt a jövedelmet is elkölti,
amelyet még meg sem keresett.
Paradox módon az inflációt éppen a gazdasági siker, illetve a
siker túlértékelése idézi elő. A kereslet túl nagy a rendelkezésre
álló árualapokhoz képest. Az árak emelkedése egyrészt figyelmeztet,
hogy baj van, másrészt nyomban le is faragja a megnőtt keresletet, s
ezzel elvégzi az egyensúly helyreállítása érdekében az első
korrekciót. (folyt.)
1990. december 1., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyarországi infláció - 1. folyt.
|
Azért mondtam ezt el, hogy egészen világos legyen: a mai
Magyarországon nem ez a magyarázata az inflációnak. Mert mi a
helyzet? 10 év óta a gazdaság gyakorlatilag stagnál, újabban vissza
is esik. A társadalom reáljövedelme évek óta hanyatlik. Az állam
politikája 10 év óta szigorúan korlátozza mind a személyi
jövedelmeket, mind a beruházásokat. Abszurdum lenne túlértékelt
sikerre, eliramló keresletre hivatkozni.
Hogyan lehetséges, hogy mégis ebben az időszakban keletkezett a
súlyos infláció? Először egy kicsit vissza kell menni az idővel. Az
egyensúly ugyanis már a hetvenes évek végén felborult, amikor
kiderült, hogy az állam eltékozolta a felvett dollármilliárdokat -
akkor még kevesebb mint 10 milliárd dollárról volt szó -, tehát
megalapozatlanul költekezett. A kölcsönökből nem keletkezett
életképes termékszerkezet, viszont létrejött a törlesztés és
kamatfizetés terhe.
Az állam tehát már több mint 10 évvel ezelőtt rákényszerült,
hogy csökkentse a hazai költekezést azért, hogy az adósságteher
fedezetére kellő mennyiségű erőforrás maradjon. Az állam azonban nem
a maga költekezését csökkentette - holott kézenfekvő lett volna,
hogy a bürokrácia működtetésére és a vállalati szubvenciókra költött
milliárdokat megtakarítsák -, hanem tudatosan a lakosság
reáljövedelmét vette célba úgy, hogy folyamatosan megkezdte a
létfenntartási cikkek és szolgáltatások ártámogatásának leépítését,
és ezzel természetesen közvetlenül is emelni kezdte az fogyasztói
árakat. Ez formailag gazdasági racionalitást fejezett ki. Mégis íly
módon egy államilag vezérelt és rendkívül antiszociális infláció
kezdődött, mivel a következmények elsősorban azokat sújtották, akik
jövedelmük zömét puszta létük fenntartására költötték, éppen azért,
mert annyira alacsony volt a jövedelmük. (folyt.)
1990. december 1., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyarországi infláció - 2. folyt.
|
Amikor a nyolcvanas évek közepén a második egyensúlyi válság
fellépett, az államhatalom ugyanezt a politikát folytatta. Bevezette
az általános forgalmi adót, ami egy csapásra hatalmas áremelkedést
idézett elő, mihelyt az új adóval megterhelték a fogyasztói árakat.
Akkoriban az illetékesek azt állították, hogy ez nem fog
megismétlődni, hiszen az új forgalmi adót csak egyszer lehet
bevezetni. Mégis mindenki tudja, hogy azóta állandósult és
felgyorsult az infláció. Ennek egyik oka, hogy az úgynevezett szabad
árak körének kiterjesztése, amely önmagában megint csak pozitív,
piac jellegű változás, még nem működőképes piacgazdaságban ment
végbe.
Piaci viszonyok között a szabadáralakulás elsősorban fékezi az
inflációt, mert a kialakult verseny meggátolja az árak nyakló
nélküli emelését. De feltétlenül inflációs hatásúnak bizonyult
Magyarországon, ahol a termelői monopóliumoknak versenytársak
helyett csak a fosztogató hajlamú állami költségvetéssel kellett
számolniuk, és egyszerű volt számukra a kiút: áraik állandó emelése.
A vállalatokat ma sem a verseny szorítja, hanem az államhatalom
politikája: új adók, terhek megnehezített jövedelmezőségi feltételek
formájában. Számukra a szabad ár azt jelenti, hogy áraik emelésével
pótolják azt a jövedelmet, amelyet az állam elvesz tőlük.
Hatalmas inflációs hajtóerő az állam megalapozatlan költekezése,
a költségvetés deficitje. Az évi deficit arányában lényegében olyan
jövedelmek keletkeznek, amelyeknek nincs árufedezetük, illetve a
fedezet a pénzjegynyomda. (folyt.)
1990. december 1., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyarországi infláció - 3. folyt.
|
Hogyan képzelhető el az infláció visszaszorítása? Az államnak
nem szabad többé támogatnia, illetve mesterségesen életben tartania
tartósan veszteséges tevékenységeket, illetve az ezeket folytató
vállalatokat fel kell számolni. Ezzel megszűnne az állam
megalapozatlan költekezésének egyik legfontosabb forrása. Továbbá: a
privatizáció gyors és következetes előrehaladásával, valamint a
termelési monopóliumok törvényileg is alátámasztott felszámolásával
fokozatosan létrejöhetnek a valódi gazdasági verseny feltételei. Ezt
a versenyt természetesen az import liberalizálásának, tehát az
importversenynek kell kiegészítenie minden lehetséges területen.
Persze nem elég a privatizációs program következetes folytatása.
Az államnak ezt vállalkozásokat élénkítő, ösztönző intézkedésekkel
kell kiegészítenie. Ennek egyik legfontosabb eleme egy új
adópolitika: az adókulcsok mérséklése és különösen a vállalkozói adó
csökkentése.
Nem a külföldi beruházóknak kell adómentességet biztosítani,
ezeknek ugyanis van elegendő tőkéjük, és ha egy üzletben fantáziát
látnak, akkor is beszállnak, ha nincs adómentesség. Viszont a
potenciális hazai vállalkozóknak nincs elegendő tőkéjük, és náluk
többnyire a vállalkozás létét döntheti el az adó magassága. Éppen a
hazai kisvállalkozásoknak lenne célszerű adómentességet, vagy
lényeges kedvezményt nyújtani, hogy egy átmeneti időszakban alkalmuk
legyen a megerősödésre, szerény kis tőkéjük felhalmozására.
A privatizálás és a vállalkozások élénkítése megnöveli a
kínálatot, a megtermelt áruk, a rendelkezésre álló szolgáltatások
tömegét, mégpedig a verseny körülményei között növeli meg, ami az
árak mérséklését eredményezi. (folyt.)
1990. december 1., szombat
|
Vissza »
|
|
- Magyarországi infláció - 4. folyt.
|
Továbbá minden befektetés, amit a társadalom részvények
vásárlására, vagy új vállalkozások beindítására, illetve
kibővítésére fordít, olyan megtakarítás, amely csökkenti a
társadalom fizetőképes keresletét, s ez természetesen szintén az
árak mérséklésének irányában hat.
Nagyon fontos, hogy ez a két hatás együttesen és lehetőleg jól
összehangoltan következzék be, aminek eredményeként egyidejűleg
tapasztalható a verseny, az árukínálat bősége, az új
magánvállalkozások sikere és a befektetési lehetőségek kínálata,
vagyis a tőkepiac kialakulása. Mert ha mindez együttesen következik
be, az árak mérséklődése is nyilvánvaló lesz, ami a társadalmat
arról győzi meg, hogy az árak jelentősen nem is fognak emelkedni, és
immár ezen meggyőződéssel fognak termelőként, fogyasztóként és
beruházóként viselkedni. +++
1990. december 1., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|