 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyílt levél a nyilvánossághoz - a Katalizátor Iroda tiltakozása
"... tiltakozik a polgármesteri hivatalok, korábban a
kerületi tanácsok pártállami időket idéző gyakorlata ellen, amellyel
a közterülethasználati kérelmeinket elutasítják, illetve tiltakozunk
a Közterületfelügyelőség tervezett akciója ellen, amely
megakadályozná árusító standjainkat a további működésben.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Válságban a magyar politikai pártok
"Mécs, aki az ötvenhatosokat képviselő, már csaknem egyedül a
vezetésben, meglehetősen diktatórikusnak tartja a párt irányítását,
amelybe a tagságnak alig van beleszólása. Úgy véli, a vezetést annak
idején alapvetően három kör adta: a volt illegális Beszélő című lap
szerkesztői, az ötvenhatosok, akik tehát mára már lemorzsolódtak, és
a független értelmiségiek, akik nem feltétlenül azonosak a korábbi
demokratikus ellenzékkel.
Mécs Imre azt érzékelteti, hogy a vezetés gyakorlatilag két
ember kezébe csúszott, Magyar Bálintéba és Kis János filozófuséba,
aki a párt elnöke. "
|
|
|
|
|
|
 |
Fradisták a 90 éves foci-szakosztályról (1. rész)
|
1990. november 30. (MTI) - Az ellenfelek is elismerik, hogy a
legnépszerübb magyar labdarugó-klubcsapat a Ferencváros. A
szakosztály most ünnepli fennállásának kilencvenedik évfordulóját.
Ebből az alkalomból néhány olyan ferencvárosit kérdezett meg az MTI
munkatársa, aki az elmúlt évtizedekben valamilyen módon kötődött -
vagy még ma is kötődik - a Fradi futballistáihoz.
Nagy Béla, a Ferencváros ismert propagandistája három olyan
számadattal szolgált, amelyik csak a zöld-fehérekre jellemző
Magyarországon. Kizárólag a Ferencváros játszik 90 éve a magyar
labdarugó bajnokság első osztályában, csak ez a csapat nyert eddig
pontveszteség nélküli, úgynevezett száz százalékos bajnokságot
1931-32-ben, és csak az FTC-nek sikerült európai labdarugókupa
elnyerése, 1965-ben a zöld-fehérek győztek a Vásárvárosok Kupájában.
Rudas Ferenc, a ferencvárosiak egykori kiváló játékosa először
egy mondatban foglalta össze emlékeit:
- Számomra a Ferencvárosban eltöltött valamennyi nap
gyönyörűségnek számított.
Mégis, mit emelne ki a klubnál eltöltött hosszú évek emlékeiből?
- Én a Fradinak köszönhetem az életemet. A második világháború
vége felé ugyanis elsőosztályú játékosként megúsztam a
frontszolgálatot, és a Gyáli úti helyőrségi kórházban vészelhettem
át a legnehezebb napokat. Nem vagyok igazán szerencsés ember, hiszen
labdarugó pályafutásomban az i-ről mindig hiányzott a pont, azaz nem
futottam be azt a karriert, amire - mások így mondták - a tehetségem
alapján rászolgáltam. Mégis, ha Sophia Loren hívott volna randevúra,
és ugyanakkor edzésem van, gondolkodás nélkül a tréningre megyek.
1938 és 1950 között az egész életemet a Fradi töltötte ki, jóformán
álomvilágban teltek a napjaim. Most úgy érzem, Nyilasi Tibor
,,ráérzett,, a labdarugók nyelvére, és egy új nagycsapatot formál.
Természetesen a legtöbb mérkőzésükön igyekszem ott lenni.
Rákosi Gyula évtizedeket töltött el az Üllői úton. Játékosként
és edzőként egyaránt szolgálta a zöld-fehér klubot:
- Amíg élek, fradista maradok. Számomra az a legnagyobb sértés,
ha valaki azt mondja: nem veszem figyelembe a zöld-fehér érdekeket.
Ilyenkor a nyakát is kitörném annak, aki ilyet állít rólam. Az
igazi, csodálatos élmény számomra a csapatba kerülés volt, amikor
1957 tavaszán az Ausztráliában túrázó ,,első csapat,, helyett a
tartalékokból és úgynevezett tehetséges ifikből összeállított
együttes indult az Esti Kupában, és ebben szerepelhettem én is.
(folyt.köv.)
1990. november 30., péntek 11:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|