|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Lebontják a vasfüggönyt
|
(Gordon Tamás) München, 1989. május 2. (SZER, Magyar híradó) - Negyven éve volt a szocialista tábor jelképe az azt körülvevő aknazár, szögesdrót vagy - Churcilltől örökölt nevén - a vasfüggöny. Ma, 1956 után másodszor kezdték meg lebontását. Gordon Tamás olvassa fel jegyzetét. Valahányszor határállomáshoz érek összerándul a gyomrom, pedig rendben vannak az irataim, nincsenek csempész-szándékaim és a nyugati határokon legtöbbször még pillantásra sem méltat a határőr, és van ahol elég csak lassítani kocsimmal, hogy kiérdemeljem a továbbintést. És mégis: a ma napig él bennem ez a reflex, amely a magyar határ számos átlépése óta rögzült - pedig mindannyiszor legálisan utaztam. Most, hogy a határzár megszüntetésének első, gyakorlati lépése is megkezdődött végtelen öröm tölt el. Anélkül, hogy túlbecsülném a műszakilag is elavult jelzőrendszer leszerelését, ismerjük el, hogy ennek a gesztusnak jelkép-ereje van, fölér egy tartós tabu ledöntésével, hiszen a hatalomnak feltehetőleg éppen a legkonzervatívabb rétegét érte el, csapta meg a nyitottabb politika szele. Kiderült, hogy Magyarországnak talán a legkevésbé kellene nyugati határát védeni. Vajon mi játszódhat le a sok száznyi kiskatona-határőr fejében amikor ráébred, hogy feladata ugyanolyan fölösleges volt eddig is, mint amennyire nélkülözhetővé válik mostantól? Kedvemre van az effajta főbekólintás, visszatérés a huszadik századba, visszatérés Európába. 1949-ben először a jugoszláv - akkor az ítéltetett veszélyesebbnek -, majd az osztrák határon létesítettek aknazárat. Ezt ugyan 1956-ban röviddel a forradalom előtt felszedték, ám a forradalom leverése után a börtönországot ismét, ahogyan hivatalosan nevezik: robbanó műszaki zárral védik. A konszolidáció 1965-re a határra is elér, ám hiába szedik fel az aknákat, a többszörös drótkerítés, az elektromos jelzőrendszer -, no és az érvényben lévő tűzparancs! - mutatják a kádári liberalizáció kétességét. A fölrobbanó akna veszélye tulajdonképpen kiszámítható volt. A határmenti lakosság besúgásra trenírozása, a polgári ruhás határőrség bevezetése másfajta, ám nem kevésbe súlyos veszélyeket hordott magában. A határmenti falvakat versenyre hivták. Nyerjék el - korabeli sajtóból idézek - a megtisztelő Határőrközség címet. Hogy melyek a föltételek? Eredményes politikai munka, együttműködés a határőrséggel, és a község lakói nem követhetnek el tiltott határátlépést. Több mint két évtizedig tartott ez a remek korszak, mire megérhettük, hogy a rendszerrel együtt avuló műszaki zár végre szemétdombra kerül. Csak egy jellemző adat: tavaly több mint 4000 esetben riasztott a jelzőrendszer, ám csak 44 alkalommal nem bizonyult vaklármának. - Kedves hallgatók! A műsorban csupa kedvező fejleményről tudósítottunk. A szocializmus olyan vívmányainak leépítéséről, mint az egypártrendszer, szocialista vezetők alkalmazása, foglalkozási tilalmak visszavonása, vasfüggöny leépítése. Csak ne járjunk úgy, mint az utóbbival egyszer már megértük: 1956-ban lebontották, 57- ben még tökéletesebben visszaépítették. Abban a reményben búcsúzik a szerkesztő, Kasza László, hogy ebben az esetben nem ismétlődik a történelem. +++
1989. május 2., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|