|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Tamás Gáspár Miklós helyzetértékelése a kormány-átalakítás terveiről
|
München, 1989. április 26. (SZER, Magyar híradó) - Én azt hiszem, hogy ezt a hírt több hírrel együtt kellene olvasni vagy együvé nézni, együvé hallgatni. Két hír jut itt eszembe: az egyik a Kommunista Ifjúsági Szövetség önfeloszlatása, a másik az a nyilvános veszekedés, amely Grósz Károly pártfőtitkár és Németh Miklós miniszterelnök - ugyanezen párt legfelső vezetőségének tagja - között kirobbant. Mindezek a jelek a mostani - szerintem elkapkodott - kormányátalakítással együtt, világosan mutatják azt, amit mindenki tud egyébként Magyarországon: hogy a vezetés válságban van. Na most a vezetés válsága, amelyet most már idestova hosszú évek óta emleget mindenki, azt hiszem egy újabb szakaszba lépett. Ez az újabb szakasz a következőképpen írható le véleményem szerint: A vezetés válsága ezelőtt azt jelentette, hogy a vezetés, amelynek abszolút hatalma volt az országban, nem tudott választ találni az ország és a külkapcsolatok égető kérdéseire, és ezért fokozottan, és fokozatosan elvesztette a politizáló közönség bizalmát. Ma a vezetés válsága - szemben a Kádár-korszak utolsó éveivel - azt jelenti, hogy a vezetésnek nincsen abszolút hatalma. A vezetés különféle szárnyai, különféle csoportjai és körei arra törekszenek a maguk igen különböző módján, hogy meg-, és átmentsék a párt túlhatalmát. De hogy mi volna erre a célszerű mód, e tekintetben nem uralkodik közöttük egyetértés. A politizáló civiltársadalom, az új pártok és mozgalmak megjelenésével - történetében először - az MSZMP kezéből kikerült a politikai kezdeményezés, és ez a válság, amely egy hanyatló, múló, szétszakadozó, tulajdonképpen politikai uralma vége felé tántorgó vezetésnek a válsága, különbözik a Kádár-korszak válságától. Mi itt azt látjuk, hogy nincsen az uralkodó elitnek megoldása arra, hogy milyen erőteljes politikai vezetéssel lehetne a válságnak és a demokratikus átmenetnek ezt a korszakát irányítani. Németh Miklós mostani kormányátalakítása valóban személycseréket jelent. Úgy gondolom, hogy ezzel csak egy gesztust tett a kormányfő a közvélemény felé: megmutatni, hogy ők is tudják, a kormány vezetői is tudják, hogy baj van, és ennek személyi változásokkal is készek elébe menni. én nem hiszem, hogy ezek a személyi változások bárkit kielégítenének. Én nem vonom kétségbe azt, hogy Németh Miklós valami valódi változtatást képzel ezekkel a személyi változtatásokkal véghezvihetni. De nem hiszem, hogy erre esélyeket teremtett volna most magának. +++
1989. április 26., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|