|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Párizsi vélemény a kormányátalakításról
|
München, 1989. április 26. (SZER, Magyar Híradó) - A ma bejelentett kormányátalakítási tervekről Kende Péter, Párizsban élő magyar szociológus véleményét hallják: - A változtatási tervek véleményem szerint a jelenlegi kormány tekintélyvesztésével függnek össze, és a kiszemelt új személyek nyilvánvalóan úgy vannak kiválogatva, hogy azok-egy bizonyos járulékos presztízst hozzanak a jelenlegi kormánynak. Sőt, a változással kapcsolatban emlékezni kell arra a nemrégiben elhangzott ellenzéki javaslatra, amely szerint a jelenlegi kormányt az új választások kiírásáig egy szakember-kormánnyal kell fölváltani. Ezt az indítványt a Szabad Demokraták Szövetsége tette. Mármost ennek az elképzelésnek a legfőbb akadálya az, hogy Magyarországon aránylag kevés olyan szakértő van a porondon, aki valamilyen módon ne tartoznék a hatalomhoz, ne tartoznék abba a rétegbe, amelyet nyugati szakkifejezéssel establishmentnek szoktak nevezni. Elég nehéz olyan személyiségeket találni, akik értenek is a dolgokhoz és függetleneknek mondhatók. Az establishment közé tartozó szakemberekhez tartozik Horn Gyula is, aki jó nevű külpolitikus, de köztudomásúlag tagja az MSZMP Központi Bizottságának, sőt úgy hírlik, hogy ezen belül ambíciói is vannak, messzemenő ambíciói. A kommunista pártnak ő a reformszárnyához tartozik, így például tagja volt annak a történelmi bizottságnak, amely 1956 jelentőségét újraértékelte. Kívülről nagyon nehéz megítélni, hogy a magyar külpolitikában bekövetkezett változások milyen személyekhez kapcsolódnak. Az kétségtelen, hogy Horn Gyula a magyar külügyi apparátusban egyike volt azoknak, akik egy önállóbb magyar külpolitikai vonalat szorgalmaztak, de ebben azért nem állt egyedül. A 80-as évek közepén a Brezsnyev-korszak vége felé a szovjet külpolitika teljes lerobbanása és lejáratódása idején a magyar államvezetők egy része is fölfedezte, hogy a magyar külpolitika négy évtizede túlságos szolgaisággal igazodott a mindenkori szovjet vonalhoz. Magyarország Rákosi és Kádár alatt a szovjet blokk legönállótlanabb csatlósa volt, és saját nemzeti szempontjait - egy-két gazdasági érdek kivételével - úgyszólván még említeni se merte. Ezzel a vonallal szakított a Kádár alatt felnőtt fiatalabb külpolitikus nemzedék, amelyhez Horn Gyula is tartozik. Például Horn Gyula tavaly azzal tűnt föl, hogy egy nagyon bátor hangú jelentést írt arról, hogy le kell állítani a bős-nagymarosi vízlépcső építését, mert az semmiképpen nem szolgálja Magyarország közelebbi és távolabbi érdekeit. De ismétlem, nagyon nehéz megítélni, hogy egy külpolitikai csapaton belül, amely Magyarország külügyeit intézi, s tulajdonképpen mit lehet egyik vagy másik személynek tulajdonítani. Mindamellett abban kell reménykedni, hogy egy ilyen változás nem egészen véletlenül történik, és Horn Gyula személyével talán meg fog erősödni az az irányzat, amely Magyarországnak Európán belül egy új, sajátos, önállóbb státust akar létrehozni. +++
1989. április 26., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|