|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Erdélyi világszövetség találkozója
|
(Szamosi Károly) München, 1989. április 15. (SZER, Világhíradó) - Stuttgartban az Erdélyi Világszövetség ma tartotta második találkozóját. Munkatársunk, Szamosi Károly a helyszínről jelentkezik, hallgassák meg telefonon küldött beszámolóját: Stuttgartban egy éven belül másodszor rendeztek erdélyi konferenciát, amelyen részt vettek mintegy 25-30 nyugati szervezet képviselői, hívek, támogatók és mindazok, akik a romániai magyarok sorsáért az emigrációban tenni akarnak valamit. Visszagondolva az első konferencia műsorára, előadóira és résztvevőire, úgy tűnik, keményebb keretek között zajlik a mostani. Nem a külső keretekre gondolok. A helyszín egy korszerű, tetszetős konferenciaterem, falait Szente Gábor magyarországi festő és egy erdélyi származású művésztársa képei díszítik. A tavalyi, egész napon át tartó pergő programhoz képest viszont ma délután csupán - és ezt idézőjelben mondom: két elméleti előadás hangzott el. Juhász Gyula akadémikus az 1940-es bécsi döntés tanulságairól, dr. Fülöp Mihály budapesti egyetemi tanár pedig az 1947-es párizsi kisebbségvédelmi kódexről beszélt. Feltűnt azonban, hogy a két előadást gyakorlati jellegű programpont követi. A konferencia szünetében sikerült félrevonnom dr. Kontó Bertalan fő szervezőt: - Jól sejtem-e, hogy még tavaly, az erdélyi helyzet felmérésén volt a hangsúly, ma pedig konkrét gyakorlati teendőket akarnak megvitatni? - Így van. Szeretnénk felhívással fordulni mindazok felé, akik valaha Erdélyben éltek, és most is ott tartózkodnak, vagy ott jártukban élményszerűen tapasztalták azt az elnyomást és változatlan kisebbségi helyzetet, amely a Ceausescu-rendszert jellemzi. Arra kérjük őket, írják le pontosan, tárgyszerűen, tömören sérelmeiket. Nemcsak a magyarokra gondolunk, hanem azokra is, akik együtt szenvednek a magyarokkal: németekre, románokra egyaránt. - Mi történjék ezekkel a beszámolókkal, a személyes sorsok leírásával? - Arra kérjük őket, hogy küldjék el vallomásaikat a budapesti Erdélyi Szövetség címére, vagy pedig az Erdélyi Világszövetség nyugat-európai szervezetéhez Stuttgartba, vagy pedig a sikerrel működő S.O.S. Transsylvania szervezet címére, Genfbe. Azt szeretnénk, hogy a tárgyilagos vallomástételek eljussanak a mi közvetítésünkkel az ENSZ genfi emberjogi biztosához, hogy 1990 februári jelentéstételéhez élményszerű és egyben objektív adatok álljanak rendelkezésére. Célunk az is, hogy egységes fellépéssel fogjuk össze a nyugati magyar szervezeteket. További feladatunk a helyi kormányok és a sajtó rendszeres tájékoztatása Erdély helyzetéről, mely ha csak a kisebbségi kérdéseket tekintjük, századunk egyik legfontosabb problémája. Olyan levélakcióra gondolok, mint az ez évi januári- februári levélakció, amely keretében több mint százötvenezer személyes levél kérte a genfi ENSZ emberjogi bizottságát, hogy az erdélyi kisebbségi helyzetet tűzze napirendre, és arra is emlékeztetek, hogy enélkül a százötvenezer levél nélkül talán nem került volna sor arra, hogy 21 állam elítélje a román kormány emberjogi és kisebbségi (...?) programját. +++
1989. április 15., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|