|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Nyílt levél az erdélyi magyar egyházi vezetőkhöz
|
München, 1989. április 9. (SZER, Protestáns világ) - Dr. Újvári Ferenc nyugalmazott kolozsvári ügyvéd maga és hat testvére és azok egyenes leszármazottjainak nevében és érdekében nyílt levélben fordult az erdélyi magyar egyházi vezetőkhöz: Nagy Gyula és Papp László református, Jakab Antal római katolikus, Kovács Lajos unitárius és Szedresi Pál evangélikus püspökhöz. Idézünk a Reformátusok Lapja legutóbbi számában közölt nyílt levélből, amelynek írója a következő kéréssel fordult Erdély főtiszteletű püspök uraihoz: - "Szíveskedjenek utasítani a gyülekezetek lelkipásztorait, hogy híveik soraiban végezzenek közvéleménykutatást arról, hogy vállalnák-e havonkénti jövedelmük egy bizonyos százalékának leadását, amelynek végösszegéből el tudnánk látni magunkat felekezeti árvaházakkal, óvodákkal, elemi iskolákkal, középiskolákkal és majdan az ily módon felnövekvő nemzedék részére megfelelő fakultásokkal rendelkező, egyetemi szintű felsőoktatási intézettel. Amennyiben a hívő gyülekezetek Isten és ember előtt vállalnák ezt az áldozathozatalt, szíveskedjenek az erdélyi felekezetek hívei közül egy vegyes bizottságot létrehozni, amely kidolgozná azt az emlékirat szöveget, amelyet az egyházkerületek közösen, vagy külön-külön előterjesztenének a román kormány illetékes szerveihez, az államtanácshoz és a nagy nemzetgyűléshez." Indoklásul a következő érveket hozza fel az erdélyi püspökökhöz intézett nyílt levél írója:, - "Megértve a román állam gazdasági nehézségeit, szükségesnek látjuk, hogy a magunk erejéből fogjunk hozzá kultúrintézményeink alulról való megszervezésének, mert talán csak így tudjuk elhárítani azt a végveszélyt, amely nemzetiségi létünket, nemzeti tudatunkat támadja. - Mi erdélyi magyarok elfogadtuk 1946-ban felekezeti óvodáink, iskoláink, árvaházaink, középiskoláink államosítását abban a reményben, hogy miután ezek az intézmények kikerülnek a szűkös anyagiakkal rendelkező egyházi adminisztráció kezéből, a megtartás és továbbfejlesztés feladatát az állam vállalja magára. De sajnos azt kellett tapasztalnunk, hogy a királyi Romániában még létező intézményeinkre vonatkozó szerzett jogainkat nemhogy megtartani nem tudtuk, hanem ezen jogainkat folyamatosan és következetesen elsorvasztották az eltelt 40 esztendőben. Pedig a nemzetközi jogi gyakorlat is azt bizonyítja, hogy minden állam jogrendszere tiszteletben tartja a szerzett jogokat, sőt azokat korszerűen továbbfejleszti. Megértve a román állam és társadalom gazdasági nehézségeit, nem óhajtunk plusz terhet róni rá. Mégsem nézhetjük tétlenül anyanyelvünk lassú pusztulását, az európai kultúrából való kimaradásunkat, saját történelmünktől való elszakításunkat. Ezért javasoljuk az említett keretet. Alulról szervezve, önerőből szeretnénk biztosítani gyermekeinknek is a legelemibb emberi jogok gyakorlását, anyanyelvük megőrzését, használatát. Meggyőződésünk, hogy ezzel nem gyengítenénk a román állam kultúrszínvonalát - épp ellenkezőleg, gazdagítanánk, hozzátéve a magunk színei a jövőben is. Szándékunk megegyezik az etika, a jog, a törvény ég az igazságosság követelményeivel és egyben igazolja is a román államhoz való lojalitásunkat. Nem külön, hanem ennek az államnak a keretei között szeretnénk megoldani a magunk dolgait." +++
1989. április 9., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|