|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Szegedi tudósítás
|
(Molnár Máté) München, 1989. március 15. (SZER, Magyar híradó) - Sok vita és riogatás után békésen lezajlott Szegeden is a független szervezetek március 15-i ünnepsége. A híreket máskor gondosan szelektáló Kossuth rádió által is terjesztett fenyegetés szerint Szegeden fegyveres provokáció várható. A városban az terjedt el, hogy a Münnich Ferenc Társaság tagjai lőnek majd a tömegre. Ez feszültté tette a hangulatot, de csak 14-én. Ma az ünnepség minden helyszíne megtelt ünneplő és bizakodó emberekkel. A független ünnepségre legalább háromszor-négyszer annyian voltak kíváncsiak, mint a hivatalosra. A függetlenek felvonulásának gyülekező helye a Múzeum előtt volt. Itt mondta el a Himnusz eléneklése után 11 órakor Király Zoltán szegedi képviselő emelkedett hangú beszédét. Egyik jellegzetes mondta: "Az elmúlt évtizedekben Magyarországot a Balkán felé szorították. A demokráciát jelzős szerkezetekbe zárták, és a parlament csak bokréta volt az abszolút hatalmú állam kalapján." A szegedi képviselő örömmel üdvözölte a napot, amikor a nemzet visszavette ünnepét a hatalomtól, és arra az eljövendő napra gondolt, amikor végre ismét valódi országgyűlés lesz. Ezt követően elhangzott az 1848-as 12 pont, majd az ünneplők a Dóm térre vonultak, megkoszorúzták Petőfi Sándor szobrát, majd az Aradi vértanúk terén a szőregi csata emlékoszlopát. A második rövid, higgadt és bölcs beszédet Tamás Gáspár Miklós, a Szabad Demokraták Szövetségének tanácstagja mondta az egyetem főépületének lépcsőjén. Emlékeztetett az 1848-as csatára, amikor Petőfi egy mozdulattal sajtószabadságot teremtett. "Ma nincs cenzúra, de a sajtó még nem szabad. Nincs már erős diktatúra fölöttünk, de mi még nem vagyunk szabadok. Erdély ügye későn ugyan, de érdeklődést keltett. Ugyanakkor Grósz Károly köszönetet mondott a felvidéki magyarok jó sorsáért a csehszlovák vezetőknek. A politikában légüres tér, vákuum van. Ebben az átmeneti időszakban a társadalom legyen türelmes, a kommunista párt pedig ne éljen vissza még mindig meglévő kiváltságaival." Tamás Gáspár Miklós beszéde után a Fidesz szegedi szervezetének egyik tagja felolvasta a mai 12 pontot. Ezek mindegyikét hatalmas taps fogadta. A harmadik hazafias beszédet a Kossuth-szobornál Raffai Ernő, a Magyar Demokrata Fórum választmányának tagja tartotta. Emlékeztetett a magyarság XX. században elszenvedett vereségeire. Trianontól az 1956. november 4-ét követő nyílt terrorig, az 1960- 70-es évek társadalmat szétzüllesztő válságos, burkoltabb elnyomásáig. De mégis él a magyarság - mondta. Szilárdságot, radikalizmust ajánlott a hosszú távú célok kitűzésekor, megfontoltságot, jó taktikai érzéket, toleranciát kívánt az aktuális követelések megfogalmazásakor. A Kossuth-szobor megkoszorúzása után az ünnepség a Szózat eléneklésével fejeződött be, a teret megtöltő 65 ezer szegedi polgár délután egy órakor békésen indulhatott haza. +++
1989. március 15., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|