|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Nagy Erzsébet párizsi sajtókonferenciája
|
London, 1989. március 15. (BBC, Panoráma) - Ma déli sajtókonferenciáján Nagy Erzsébet édesapja utolsó napjairól beszélt és arról, hogy június 16-án - Nagy Imre kivégzésének 31. évfordulóján - méltóképpen nyilvánosan eltemetik édesapját és 1956 más áldozatait a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájában. Reméli, hogy ez a parcella a tiszteletadás helye lesz, ahol mindenki elhelyezheti majd virágait. A hatóságok nem vesznek részt a temetésen - közölte. Arra a kérdésre, ez a ő döntésük-e vagy a családé, hangsúlyozta, hogy jómaga soha semmiben nem fordult a hatóságokhoz. Néhány család kérte, hogy elvégezhesse az azonosítást. A maga részéről - s itt tudósítónk megjegyezi, hogy megremegett a hangja - biztosan nem ismerné fel édesapja maradványait. Az édesapja kivégzéséről feltett kérdésre válaszolva Nagy Erzsébet leszögezte: mind a mai napig soha semmi hivatalos értesítést nem kapott a hatóságoktól édesapja, Nagy Imre sorsáról. A sajtókonferencián Nagy Erzsébet főleg édesapjáról beszélt, akit 1956. november 11-én látott utoljára. Jómagát Romániába hurcolták, ahová később Nagy Imrét is, akit ott több ízben felkértek magyar és román kommunista hatóságok, írjon alá nyilatkozatokat arról, hogy menedéket kért Romániában. Ezt Nagy Imre végig kereken megtagadta. Részlet a sajtóértekezleten elhangzottakról: - Azon az éjszakán a szovjet parancsnokságon Münnich Ferenc, akkori belügyminiszter, aki próbálta a férfiak többségét meggyőzni arról, hogy álljanak át a Kádár-kormány oldalára, mindenki megtagadta. Édesapámmal egy Román Valter nevű, román nemzetiségű politikus, akit Kádár és Dej küldött apámhoz azzal, hogy meggyőzze: kérjen menedékjogot Romániába; jobb az, hogyha két-három hónapig, néhány hónapig kikapcsolódik a politikái életből. Román Valterral nagy vitája volt apámnak, amiben édesapám ezt az ajánlatot kereken visszautasította. Azt mondta, hogy ő semmiféle nyilatkozatot nem ír alá, ez nem alku tárgya, ő, mint szabad ember fogja megtenni a maga nyilatkozatát és nem így, mint rab. Ő a magyar földet, Magyarországot soha el nem hagyja, őt csak elhurcolhatják. Hát ez az erőszak történt meg. November 23-án három szovjet gépen Romániába szállítottak bennünket és jellemző a politikai erkölcsökre: anélkül, hogy ezt a menedékjogot kértük volna, apám kérte volna. Az újságokban úgy jelent meg, hogy Nagy Imre és baráti köre kérte a román menedékjogot, ami ellen a jugoszláv kormány erélyesen tiltakozott, mert tudta, hogy ezt sosem akarta senki. +++
1989. március 15., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|