|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
A TOT ülése
|
(Rajki László) München, 1989. március 5. (SZER, Földközelben) - A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának rendkívüli konferenciájára rányomta bélyegét a téeszek súlyos, egyre mélyülő válsága. A résztvevők világosan megfogalmazták a csőd gazdaságpolitikai okait, és ésszerű javaslatokat is tettek a krónikus betegség orvoslására. Deák Géza, a parlament agrárszektorának a vezetője azt is kifogásolta, hogy az új agrárpolitikai téziseket miért nem a TOT és a MÉM dolgozta ki, terjesztette elő. Jogos a honatya felvetése, de szerintem ez legalább annyira az Országgyűlés mezőgazdasági, falusi képviselőinek a feladata, kötelessége lett volna, mint az említett érdekvédelminek nevezett, szervezeté, illetve a minisztériumé. Másoktól is megalapozott vádak hangzottak el az érdekképviseletre hivatott TOT bűnösen elégtelen ténykedéséről, és minden bizonnyal felmerült a bizalmatlansági kérdés, az elnökség leváltása is. Legalábbis erre következtethetünk Szabó István felszólalásából, amelyben többnyire elismerte a bírálatok jogosságát, de hozzátette: annak eldöntése, hogy megrendült-e a termelőszövetkezeti társadalom bizalma a tisztségviselők iránt, a tsz-kongresszus hatáskörébe tartozik. Lehet, hogy a törvény betűi szerint igaza van a párt agrár- főfunkcionáriusnak, de ha már ő is úgy érzi, hogy elveszítette hitelét, akkor miért nem vonja le a konzekvenciát, választja a tisztességes megoldást, az önkéntes lemondást. Ez viszont minden társadalomban, még a szocialistának nevezettben is személyes jog. És bizony éppen itt az ideje, hogy a mezőgazdasági kibontakozás útjában álló, tornyosuló akadályok eltávolítása végre megkezdődjék. Hiszen márciusban járunk, mindjárt itt a tavasz, nyitni kék, hogy 1848, a jobbágyfelszabadítás szellemében indulhasson a parasztság egy jobb, igazságosabb jövő felé. Ehhez pedig a Szabó Istvánokra, a kerékkötőkre nincs szükség. +++
1989. március 5., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|