|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Interparlamentális Unió
|
(Tamás Gáspár Miklós) München, 1989. február 22. (SZER, Magyar híradó) - Nagy port kavart Barcs Sándor pár héttel ezelőtti közéleti szereplése. A Rajk-per egykori népi álnoka, bocsánat, ülnöke igyekszik magát is áldozatnak feltüntetni, ami azért helyenként legalábbis problematikus, ahogyan Fábri Péter az "ÉS" hasábjain ezt leleplezte. Barcs Sándor 1947 óta országgyűlési képviselő. Azt nyilatkozta: amíg csak lehet, szolgálja országát. Ezzel a szolgálattal foglalkozik munkatársunk: - Tegnap az Interparlamentális Unió budapesti ülésével kapcsolatban bejelentette, hogy a magyar tagozat, amelynek ő az elnöke, nem fog a nemzeti kisebbségi kérdésről és az apartheidről folyó második napirendi pont keretében vitát kezdeményezni az erdélyi magyar kisebbség helyzetéről, mondván, hogy a házigazda udvariassága ezt nem teszi lehetővé. Kétségtelen, hogy a diplomáciai illemszabályok arra intenek, hogy lehetőleg a házigazda kerülje a nagyobb konfliktusra lehetőséget adó problémák felvetését. Kérdés azonban, hogy egyrészt a diplomáciai illemszabályok erősebbnek kell-e hogy legyenek egy ilyen égető kérdésnél, másrészt pedig kérdés, hogy az Európai Parlament, az Európa Tanács és más nemzetközi testületek ülésén lezajlott heves viták után, ahol Románia elítélését az összes politikai erők - nemzeti határokra és politikai hovatartozásra való tekintet nélkül - a legerélyesebben képviselték, van-e értelme ennek a bátortalan diplomáciának. Azt hiszem, hogy Barcs Sándor, aki a magyar politikai vezetés egy elmúlt korszakát képviseli, úgy látszik azért ennek az új vezetésnek is élvezi eléggé a bizalmát ahhoz, hogy egy ilyen, a közvélemény helytelenítésével nyilvánvalóan találkozó bejelentést tehessen. Kérdés, hogy meddig lesz az a helyzet, hogy mindenféle demokratizálások és állítólagos megújulások ellenére a nemzetközi színtéren Magyarországot a legrégebbi bolsevikok képviselik. Emlékezzünk 1956-ra, amikor Magyarországot Lev Konduktorov (?) képviselte az ENSZ-ben. Ideje volna annak, hogy az országhoz hű és népszerűségre számot tartható politikusok reprezentálják Magyarországot nemzetközi porondon. +++
1989. február 22., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|