|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
A Társadalmi Szemle külön számához
|
(Gordon Tamás) München, 1989. február 16. (SZER, Világhíradó) - Ritkán fordul elő Magyarországon, hogy a pártdokumentum bestseller legyen. A Társadalmi Szemle külön száma valószínűleg az lesz. A folyóirat teljes terjedelmében közli a Pozsgay Imre felügyelete alatt dolgozó történelmi albizottság jelentését arról, amit röviden így foglalhatunk össze: Milyen folyamatok következménye a mai magyarországi válság? Nem áll rendelkezésünkre a Társadalmi Szemle teljes anyaga, csak annyit ismerünk belőle, amennyit a Kossuth Rádió lapszemléje kivonatolt, de már ez is bőségesen elegendő ahhoz, hogy megállapíthassuk: érthető, hogy a KB ezt a tanulmányt nem tekinti saját állásfoglalásának. A dokumentum kíméletlen bírálatát adja az elmúlt több mint négy évtized politikájának. Mégis kénytelenek vagyunk kettős mércével mérni. Mint pártdokumentum, páratlanul alkalmas lehet arra, hogy a párt ez alapján szakítson múltjával, de figyelmeztetnünk kell, ez a belső értékelés nem helyettesítheti a társadalom azon rétegeinek, mozgalmainak az elemzését, amelyek a párttól függetlenek, amelyek sohasem vállaltak közösséget annak politikájával. A problematikusabb részek közül csak egyet-kettőt szeretnék kiemelni. Bizonyításra vár az az állítás, miszerint a háború után Magyarországon a kommunista modell a történelem által feltett több fontos kérdésre választ adott. Azt hiszem, az ország újjáépítését a kommunisták nélkül is elvégezték volna. A Kádár-korszak fridzsider-szocializmusát is pozitívabban értékeli a bizottság, és nem ejt szót a rövid életű konszenzus prostituáló hatásáról, az értelmiség egy részének máig ható lelki sérüléséről. A kompromitálódott társadalom súlyos árat fizetett. A Társadalmi Szemlében megjelent dokumentum teljes szövegével természetesen majd részletesen is foglalkozunk. +++
1989. február 16., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|