|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Magyar-osztrák kormányfői találkozó
|
(Hanák Tibor) München, 1989. február 13. (SZER, Világhíradó) - Jól időzítették Vranitzky kancellár és Németh Miklós miniszterelnök kötetlen, informatív határmenti találkozóját. Főképp a magyar félnek volt miről tájékoztatni, röviddel az MSZMP központi bizottsági ülése után. Az osztrákok nagyon jól tudják, hogy 1956 megítélése nem csupán magyar belügy, hanem jelzi többek között a szovjet befolyás mértékét, a magyar állam önálló útkeresésének lehetőségeit, köztük a nyugati államokhoz való viszony újjárendezésének eshetőségeit is. Márpedig ez Ausztriát nagymértékben érinti és érdekli. Több konkrét kérdés függ ezzel össze. Ide tartozik az a nemrég felmerült probléma, hogy vajon Magyarország valóban keresi-e az utat a szabad kereskedelmi övezethez, szeretne-e társulni a már csaknem mindössze a semleges európai országok kereskedelmi társulásának számító EFTA- hoz? Ausztriának ebben a gazdasági kisközösségben jelentős szerepe van, és meg is marad mindaddig, míg nem csatlakozik a Közös Piachoz. Mindenesetre az osztrák és magyar kormányfő most lezajlott találkozóján nagy szerepet játszottak a gazdasági kérdések, és a szakértők szerint a magyar kivitel elől számottevő vám-akadályok hárulnának el, ha Magyarország részt venne a szabad kereskedelmi övezetben. Azt azonban a magyar félnek kell tudnia, hogy egy ilyen lépés miként egyeztethető össze a KGST-ben való részvétellel. A magyar kormányfő joggal hivatkozhatott arra, hogy - szemben a nyolcvanas évek közepén kialakult helyzettel - az utóbbi három évben állandóan csökken a magyar kereskedelem ausztriai kivitele, és növekszik Magyarország ausztriai behozatala. Vagyis: a mérleg Ausztria javára billen. A tárgyalásokon arról folyt a szó - többek között - hogy miként lehetne ezt a folyamatot megváltoztatni. Ennek egyik előfeltétele azonban a magyar gazdasági élet talpraállítása lenne. Ugyanehhez az eredményhez, illetőleg felismeréshez vezetett az osztrákok szempontjából másik fontos téma is: a közös Világkiállítás ügye. Mint már erre más alkalommal rámutattam: az osztrákok összerezzentek arra a lehetőségre, hogy a magyar társ- rendező a súlyos gazdasági válság következtében nem tudja majd teljesíteni a vállalt kötelezettségeket. A befektetések összege itt is-ott is 10-10 milliárd schilingnek megfelelő összeg. De mi lesz ha Magyarország képtelen kiadni ekkora pénzt? Az eleve világos, hagy magyar részvétel nélkül az osztrákok is feladják a terveket. Ha bármely okból felsülne Gorbacsov politikája, keresztet vethetnek az osztrákok a bécs-budapesti Világkiállításra. Erre vonatkozóan bizonyára beható kérdéseket intéztek az osztrákok a magyar miniszterelnökhöz. S ebben az összefüggésben folytattak eszmecserét a leszerelési problémákról, a nemzetközi enyhülés-politikáról, mely természetesen előfeltétele az osztrák-magyar kapcsolatok szorosabbra fűzésének is. Osztrák vélemények szerint ez a határmenti találkozó nemcsak udvariassági gesztusokból állt: a kormányfőknek a témák egész halmazával kellett volna megbirkózniuk - melyeket csupán érinteni tudtak - és épp ezért szakminiszteri és szakértői szinten folytatódik tovább az osztrák-magyar párbeszéd. +++
1989. február 13., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|