|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Beszélgetés Szép Zoltánnal - Cservenkáné visszahívása
|
München, 1989. január 23. (SZER, Világhíradó) Magyarországon az állampolgárok eddig több mint 20 parlamenti képviselő visszahívását latolgatják, kezdeményezték, készítik elő. Öt esetben elsősorban a bős-nagymarosi vitában tanúsított magatartás miatt már megkezdődött, illetve be is fejeződött az aláírások gyűjtése. Ezek időrendben: Vida Miklós - Józsefváros, dr. Nagy Gyula - országos lista, Dauda Sándor - Zugló, Juratovics Aladár - Szeged és Cservenka Ferencné - Gödöllő-Isaszeg. Ez utóbbit a Demokrata Fórum gödöllői szervezete kezdeményezte. Mint a Hitel című újság beszámolt róla, Cservenkáné Gödöllőn a választóival történt találkozón számos kérdésre nem válaszolt, elutasította a vitát Bős-Nagymaros problémájáról, de végül mégis csak beismerte, hogy a parlamentben nem a népet, a választókat fogja képviselni, hanem a pártot. Tehát kibújt a szög a zsákból, világossá vált, hogy Cservenkáné a demokráciát továbbra is a kádári képlet szerint értelmezi, a nép nevében, de nélküle kormányozni. Persze ezen kevesen lepődnek meg, különösen akik figyelemmel kísérték Cservenkáné pályafutását. Beszélgetőpartnerem Szép Zoltán, országgyűlési képviselőként és funkcionáriusként is ismerte Cservenkánét, aki 1949 óta tagja a párt felső vezetésének. 1954-től az MDP, majd 57-től az MSZMP agit. prop. osztályának egyik irányítója, aztán 1962-től 83-ig a Pest megyei Pártbizottság első titkára. Több mint 30 éve parlamenti képviselő, 1980-tól 88-ig az Országgyűlés alelnöke. Milyen vezetőnek tartod személyes tapasztalataid alapján Cservenkánét? - Hűséges vezetőnek tartom, kemény, elszánt, balos kommunistának, aki - mint említetted - a népet nem képviseli, mondottad volt, hogy a pártot igen. A pártot sem képviseli, mert az, amelyik ma Magyarországon MSZMP néven a hatalmat gyakorolja, nem az a párt, amelyhez Cservenkáné saját magát sorolja. Cservenkáné körülbelül az ő korábbi magatartását figyelembe véve jelenleg hozzávetőleg a Münnich Ferenc Társaságot képviseli, Biszku Béláékat képviseli és a hozzá hasonló régi elvtársakat, akik valamiféle szilárdítást, keményítést, a vasöklű politikáját szeretnék megvalósítani. - Pest megyei elsőtitkársága tartott a leghosszabb ideig. Milyen tapasztalatokat szereztél erről a tevékenységéről? - Mindig is megtalálta azokat a pontokat, ahol a pártot, pontosabban azokat a hatalmasságokat szolgálhatta, akik őt emberüknek tekintették. Pest megyei párttitkár korában egy félelmetes személyiség hírében állt végig, általában rettegett ember volt, aki nem rettegett viszont megcsinálni olyan, a saját személyének előnyeivel járó dolgokat, amelyekről nemcsak Pest megyében, hanem Magyarország-szerte is beszéltek. - Ezekről én is nagyon sokat hallottam. Nos Cservenkáné 40 évi ténykedése során rengeteg kárt okozott az országnak. De a Magyar Hírlapban úgy nyilatkozott, hogy a visszahívási indítványok azok ellen irányulnak, akik szilárdan a kormányt támogatják. Kérdés, hogy támogatás-e az útkereső politikai reformot is hirdető kormánynak az ilyen szemellenzős, diktatórikus magatartás, amelynek Cservenkáné egyik tipikus képviselője? - Mindenképpen lejáratják az ilyen emberek a kormányt is, egyáltalában a magyar külpolitikát is, hiszen őket nyugodtan nevezhetjük közületnek, mumifikálódott politikusoknak, akiknek már régen megérdemelt, vagy meg nem érdemelt nyugdíjukat kellene élvezni, és nem beleszólni a fiatalok, vagy a középgeneráció dolgába - bár több fiatal volna a kormányban. Egy nagyon fontos elemet kiemelnék. A visszahívás jelenleg nem más, mint a parlament által meg nem szavazott népszavazás spontán jelentkezése, úgy is mondhatjuk, hogy a politika által elfojtott népi spontaneitás egyik jogi eszközökkel megvalósított formája, módozata. - Még nem dőlt el, mi lesz a képviselői visszahívások sorsa, elég nehéznek látszik az út megvalósításukhoz, de szerinted ezen állampolgári, választői törekvések befolyásolják-e az Országgyűlés és egyes tagjainak munkáját? - Mindenképpen befolyásolják, ha eredményre nem is vezetnek, mert a hatóságok, akik a kivitelezésben együttműködni lennének kötelesek az állampolgárral, egyelőre nem mutatnak kellő aktivitást, akkor is visszahívásnak a kezdeményezése - mint a népszavazás egy változata - a képviselő népszerűségét, magabiztosságát, hatalmi pozíció harcait befolyásolja, ez már egy más szituáció. +++
1989. január 23., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|