|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
1990 mérlege - SZER
|
München, 1990. december 29. szombat (MTI) - A Szabad Európa
Rádió kommentárjából:
Rohamosan közeleg Szilveszter, búcsúzóban az Ó-esztendő, hogy átadja helyét az újnak. Ez a számadások, a tervezgetések, a fogadkozások időszaka. Mit hozott 1990? Mit vártunk, reméltünk, mi valósult meg ezekből? Hogyan alakul a tartozik- és a követel-oldal -, tesszük fel magunknak a kérdést, a saját kis- vagy nagy családunk, közösségünk sorsát, helyzetét mérlegelve.
Tavaly ilyenkor még csak álmodni mertünk arról, hogy ilyen hatalmas politikai változások történnek egy év alatt kontinensünkön, illetve Magyarországon. 1990 a rendszerváltás esztendejeként vonul be történelmünkbe. Örök időkre megbukott a kommunizmus minden formája, négy és fél évtized után végre felszabadultunk az idegen elnyomás, a diktatúra alól, kivonulóban a megszállók, visszanyertük függgetlenségünket, visszaindulhattunk az Európába vezető úton, és számos vonatkozásban hozzájárultunk ahhoz, hogy a békés forradalom kontinensünk egész keleti felét gyökeresen átalakíthassa.
Mindez nem kevés, de a nehézségek közepette hajlamosak vagyunk erről elfeledkezni: természetesnek venni azokat a pozitív tényeket, amelyekről tavaly még csak álmodoztunk, és igazolva a ,,sírva vígad a magyar,, közmondás érvényét, túlságosan elbúsulni, letörni az előttünk tornyosuló gondokon.
Tévedtünk, amikor azt hittük, hogy a kommunizmus bukásával egycsapásra megoldódik minden problemánk. Rá kellett döbbennünk, hogy minden elképzelhetőnél súlyosabb gazdasági, szociális, erkölcsi örökséggel kell megbírkóznia a nemzetnek. Az is világossá vált, hogy nincsenek csodák, a magyarságnak elsősorban önmagára építve, szívós munkával, közös akarattal, áldozatvállalással kell megteremtenie az egyetlen lehetséges kiutat: a szociális piacgazdaságot - gyermekeink, unokáink jövőjét. +++
1990. december 29., szombat 15:35
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|