|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
BT-döntés a háború lehetőségéről Irak ellen (1.rész)
|
Heltai András, az MTI tudósítója jelenti:
New York, 1990. november 30. péntek (MTI-tud) - Az ENSZ
Biztonsági Tanácsa péntekre virradó éjjel nagy többséggel
határozatot fogadott el, amely január 15-ig ad végső határidőt
Iraknak a megszállt Kuvaitból való kivonulásra. Amennyiben Bagdad
nem tenne eleget az ENSZ immár 11., az agresszióval kapcsolatos
határozatának, a tagállamok jogosultak megtenni ,,minden szükséges
lépést,, Irak ellen - azaz katonai erőt is alkalmazhatnak. A
határozat mellett a BT 15 tagja közül 12 szavazott, Jemen és Kuba
ellene volt, míg Kína tartózkodott a szavazástól.
A háború lehetőségéről döntő, óriási érdeklődéssel kísért ülésen a tagállamok többségét - amerikai kezdeményezésre - a külügyminiszterek képviselték. A tanácskozáson James Baker, az amerikai diplomácia vezetője elnökölt, aki személyesen óriási erőfeszítéseket tett a határozat elfogadtatásáért.
Az egyik, széles körben osztott vélemény szerint a döntés valószínűbbé teszi, hogy 1991 elején kitör a háború a Közel-Keleten, a másik elterjedt álláspont szerint viszont az elsőrendű cél az, hogy a háború veszélyét felidézve bírják meghátrálásra Szaddám Huszein iraki elnököt.
A BT több órás vitájának felszólalásai mindenesetre azt tükrözték, hogy a vélemények megoszlanak s a tagállamok, beleértve az Egyesült Államokat, változatlanul a békés rendezésnek adnak elsőbbséget - amint a felszólalásokból való alábbi idézetek tükrözik:
Nagy-Britannia: még van lehetőség a békés megoldásra, Irakon múlik, melyik lehetőséget választja.
Kína: bár kezdettől elleneztük az iraki agressziót, nézetünk szerint a katonai erő alkalmazásának igen súlyos következményei lennének nemcsak a viszály részeseire, hanem az egész világgazdaságra nézve.
Kolumbia: közvetítsen az ENSZ főtitkára, tárgyalni kell. (folyt.)
1990. november 30., péntek 07:01
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
BT-döntés a háború lehetőségéről Irak ellen (2.rész)
|
Etiópia: 55 éve a népszövetség nem állt ki az olaszok fenyegette Etiópia mellett; ha megtette volna, talán elkerültük volna a világháborút - ezt a hibát nem szabad megismételni.
Jemen: az Irak elleni embargó hamarosan hatásos lesz, míg a háború következményei kiszámíthatatlanok - tárgyaljunk.
Kuba: az ultimátum egyenlő a háborúval, a határozat ellentétes az ENSZ alapokmányával.
Szovjetunió: nem volt könnyű a döntés, mert régi kapcsolataink vannak Irakkal, de biztositani kell az új, igazságos világrendet, amelyre csapást mért a Kuvait elleni támadás. Ez a hidegháború utáni korszak első erőpróbája, amelyben előnyt kell adnunk az emberiség közös érdekeinek. Senki nem akar traagédiát, de Iraknak be kell látnia, hogy szembekerült a nemzetközi közösséggel. A Szovjetunió egyébként a közel-keleti problémák átfogó rendezésére törekszik, ebben kész a párbeszédre Izraellel is, minden formában és minden szinten.
Az amerikai, a brit, a francia és a szovjet külügyminiszter egybehangzóan figyelmeztette az iraki vezetést: tagjait személyükben is felelőssé teszik, ha Irak erőszakot alkalmaz a külföldi túszok ellen, illetve ha vegyi-, vagy biológiai fegyverhez folyamodik.
Irak ENSZ-nagykövete felszólalásában Kuvait nevét ki sem ejtette, arra szorítkozott, hogy kétségbevonja a BT illetékességét a kérdésben. A határozat ezért érvenytelen, mondotta, ,,brutális erőpolitikával,, vádolva az amerikai kormányt, amely, úgymond, eszközként használja fel a Biztonsági Tanácsot.
Míg Washingtonban nagy megelégedéssel fogadták a nagy diplomáciai sikert, az távolról sem csillapítja a kérdésről folyó, mind hevesebb belpolitikai vitákat. George Bush elnök pénteken találkozik a törvényhozás vezetőivel, hogy eldöntsék, összehívják-e végül is a kongresszus rendkívüli ülését az Öböl-válság megtárgyalására. A törvényhozás demokrata többsége, sőt, számos republikánus tagja is ragaszkodna ahhoz,hogy csak kongresszusi hozzájárulással indulhassanak hadműveletek. A kormány viszont azon az állásponton van, hogy egyedül dönthet. Mivel a közvélemény többsége a súlyos amerikai emberáldozatokkal fenyegető hadviselés ellen van, elhúzódó, heves viták várhatók. Amerikai katonai szakértők szerint egyébként az erősítések beérkeztével legkorábban január közepén képzelhető el támadás Irak ellen.+++
1990. november 30., péntek 07:06
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|