|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
BT-döntés a háború lehetőségéről Irak ellen (1.rész)
|
Heltai András, az MTI tudósítója jelenti:
New York, 1990. november 30. péntek (MTI-tud) - Az ENSZ
Biztonsági Tanácsa péntekre virradó éjjel nagy többséggel
határozatot fogadott el, amely január 15-ig ad végső határidőt
Iraknak a megszállt Kuvaitból való kivonulásra. Amennyiben Bagdad
nem tenne eleget az ENSZ immár 11., az agresszióval kapcsolatos
határozatának, a tagállamok jogosultak megtenni ,,minden szükséges
lépést,, Irak ellen - azaz katonai erőt is alkalmazhatnak. A
határozat mellett a BT 15 tagja közül 12 szavazott, Jemen és Kuba
ellene volt, míg Kína tartózkodott a szavazástól.
A háború lehetőségéről döntő, óriási érdeklődéssel kísért ülésen a tagállamok többségét - amerikai kezdeményezésre - a külügyminiszterek képviselték. A tanácskozáson James Baker, az amerikai diplomácia vezetője elnökölt, aki személyesen óriási erőfeszítéseket tett a határozat elfogadtatásáért.
Az egyik, széles körben osztott vélemény szerint a döntés valószínűbbé teszi, hogy 1991 elején kitör a háború a Közel-Keleten, a másik elterjedt álláspont szerint viszont az elsőrendű cél az, hogy a háború veszélyét felidézve bírják meghátrálásra Szaddám Huszein iraki elnököt.
A BT több órás vitájának felszólalásai mindenesetre azt tükrözték, hogy a vélemények megoszlanak s a tagállamok, beleértve az Egyesült Államokat, változatlanul a békés rendezésnek adnak elsőbbséget - amint a felszólalásokból való alábbi idézetek tükrözik:
Nagy-Britannia: még van lehetőség a békés megoldásra, Irakon múlik, melyik lehetőséget választja.
Kína: bár kezdettől elleneztük az iraki agressziót, nézetünk szerint a katonai erő alkalmazásának igen súlyos következményei lennének nemcsak a viszály részeseire, hanem az egész világgazdaságra nézve.
Kolumbia: közvetítsen az ENSZ főtitkára, tárgyalni kell. (folyt.)
1990. november 30., péntek 07:01
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|