|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Magyar-román kapcsolatok
|
------------------------
München, 1990. november 29. (SZER, Magyar híradó) - Az Európai Közösségek magyarországi képviselete megnyílt, amely a határok nélküli és egységes Európa gondolatának igazi otthonává kíván lenni a reformok iránt elkötelezett Budapesten. A miniszterelnöki sajtóiroda közlése szerint Frans Adrienssennel folytatott megbeszélésén a két fél megegyezett abban, hogy a Magyarország társulási megállapodásával kapcsolatos kérdésekről a tárgyalásokat még ebben az évben el kell kezdeni. A társulási szerződés 1992. január 1-jével életbe léphet. A teljes jogú tagságra a kérelmet a társulási szerződés megkötése után fogjuk benyújtani. A magyar kormány ígéretet kapott arra, hogy az ez évben biztosított kedvezmények jövőre is fennmaradnak, és folytatódik a PHARE-program keretében nyújtott segítség is.
Európópába lépésünknek, visszatérésünknek tehát egy újabb, egyszerre jelképes és valóságos mozzanatán ismét túl, próbáljuk továbbra is külkapcsolatainkat minden irányban európai modorban, mederben tartani. Hogyan sikerül ez Romániávall? Szamosi Károly:
- A magyar-román kapcsolatok idei naplójában teleírtak már minden lapot. Meglátogatták egymást a külügyminiszterek és diplomaták, többször és kölcsönösen jegyzéket váltottak, nyilatkoztak a hazai és külföldi sajtónak, kineveztek új nagyköveteket, attasékat és - ezzel több kötetnyi naplót is meg lehetne tölteni - kifejezték készségüket a kapcsolatok normalizálására.
Az események, jelentések kipipálása után élénkebbnek tűnik kapcsolatunk keleti szomszédunkkal, mint a nyugatival. Az eredmény nulla. Illetve, annyival több, hogy a zsarnoki idők leplezett acsarkodásához képest nyílt egymásra mutogatás folyik. Nézzük a tényeket: (folyt.)
1990. november 29., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Magyar-román kapcsolatok - 1. folyt.
|
A magyar kormánynak feladata, hogy törődjék a romániai magyarsággal. Ezt a feladatot a politikai, gazdasági, kulturális kapcsolatok révén próbálja végrehajtani. A lehetőségek skálája valójában sokkal szélesebb, és csupán egyet rekeszt ki, a határok megváltoztatását. Ezt számtalanszor, és minden szinten kinyilvánította a budapesti vezetés. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a kisebbséggel, az erdélyi szászokkal, bánsági és szatmári svábokkal való törődést Németország is feladatának tekinti, és ezt a bukaresti vezetés ha nem is ingyen, jogosnak tartja.
Azt nehéz megmondani, hogy mi az érdeke Romániának, csak azt sejtjük, hogy mi az érdeke külön-külön a kormánynak és az ellenzéknek, a Ceausescu-érából örökölt apparátusnak, és a nacionalizmus koloncától szabadulni vágyó értelmiségnek, a szenvedélyeket felkorbácsoló Vatranak, és a józanságra intő Dialógus Csoportnak. A hatalom mindezt úgy fogja, tapasztja egységbe, hogy keres magának egy külső ellenfelet, a magyarokat, Magyarországot.
A helsinki folyamat kellős közepén azonban erről is számot kell adnia, ezért előránt néhány fogást: régit, például hogy a kisebbség sorsa belügy, és újat, például hogy előbb vizsgáljuk meg a magyarországi románok jogait.
Bukarest erőfeszítései a halasztásra és az érdemi tárgyalások a tettek elkerülésére irányulnak. Leggyakrabban a felsőszintű találkozások kártyáját játsza ki. Iliescu elnök szakadatlanul ismételgeti, hogy megfelelő időpontban kész találkozni Göncz Árpáddal. Csak azt felejti el megemlíteni, hogy egy ilyen találkozásnak semmilyen eredménye nem lehet. Magyarországon nem az állam, hanem a kormányfő, a politikai végrehajtás felelőse. Az Antall Józseffel való találkozásnak viszont csak akkor lenne értelme, ha legalább egy csöppnyi esély mutatkozna a kérdések megoldására. +++
1990. november 29., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|