|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása (OS)
|
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása a közoktatás, a gyermek- és ifjúságvédelem 1991. évi tervezett költségvetésével kapcsolatban (1. rész)
1990. november 29., csütörtök -
1. Kijelentjük, hogy nem tekintjük tárgyalási alapnak azokat a kormányzati elképzeléseket, melyek 1991-ben 20 százalékos bér- és 10 százalékos dologi automatizmussal számolnak, mert:
a. - a 20 százalékos béremelés legalább 15 százalékos reálbércsökkenést eredményezne, a 10 százalékos dologi automatizmus pedig működésképtelenné tenné az alapfeladatot ellátó közoktatási intézményhálózatot; ezek a következmények szöges ellentétben állnának mind a pártok, mind a kormányzatnak azzal a deklarációjával, hogy a közoktatást kiemelt ágazatnak kell tekinteni;
b. - a tervezett lépés figyelmen kívül hagyja azt a minisztertanácsi határozatot, mely a pedagógusok bérének 1991-ben és 1992-ben történő javítására vonatkozik, s melynek érvényességét Antall József miniszterelnök a hozzá írott, s kifejezetten erre vonatkozó kérdésünkre adott válaszában nem cáfolta;
c. - meggyőződésünk, hogy ezek a kormányzati elképzelések éppen nem a nemzeti megújuláshoz vezetnek, hanem a közoktatási alapfeladatot ellátó intézményhálózat lezüllesztésével és egy számottevő értelmiségi réteg további megnyomorításával az önkormányzatok, a helyi társadalmak jövőjét veszélyeztetik.
2. Fenntartjuk az 1990. június 14-i álláspontunkat, mely szerint az elért bérszínvonal reálértékét meg kell őrizni, s érvényesíteni kell az 1991-re és 1992-re a kormány által elhatározott lépéseket a bérhelyzet javítására, illetve az új bérrendszer bevezetésére. Ezért
a. - kompromisszumként fogjuk fel, a költségvetés nehéz helyzetére való tekintettel támogatjuk a Művelődési és Közoktatási Minisztérium által kidolgozott tervezetet a bérhelyzet javítására, mely 20 százalékos bérautomatizmust, 7 százalékos inflációnövekedést, 15 százalékos további központi béremelést tart indokoltnak;
b. - a bér reálértékének megőrzésére szükségesnek tartjuk, hogy ezen felül 1991-ben minden, a 20 százalékos mértéket 5 százalékkal meghaladó infláció elérésekor 5 százalékos általános bérkompenzáció történjen;
c. - megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan - a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem. (folyt. köv.)
1990. november 29., csütörtök 18:50
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|