|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Német választások - véghajrá (1.rész)
|
Sarkadi Kovács Ferenc, az MTI tudósitója jelenti:
Bonn, 1990. november 29. csütörtök (MTI-TUD) - A véghajrába
érkezett a második világháború utáni első össznémet parlamenti
választások kampánya: vasárnap 60 millió választópolgár kap
lehetőséget arra, hogy megválassza a 12. Bundestag 656 képviselőjét
és közvetetten megjelölje, kit is szeretne kancellárnak az
elkövetkezendő négy évre. 48 millió választópolgárt Nyugaton, 12
milliót Keleten szólítanak az urnákhoz. A karlsruhei
alkotmánybíróság döntése értelmében ezúttal kivételesen két nagy
választóterületre oszlik a két hónappal ezelőtt egyesített
Németország, hogy esélyt biztosítsanak a Kelet-Németországban tavaly
alakult kisebb, s Nyugat-Németországban struktúrával,
szavazótáborral - idő hiányában - még nem rendelkező pártoknak.
Mindkét választói területen az érvényes szavazatok öt százalékát
kell megszerezni ahhoz, hogy egy párt egyáltalán képviselőt
küldhessen az össznémet szövetségi gyűlésbe. Összesen negyven párt
várja a választók ítéletét, s szavazhatnak a külföldön tartózkodó
németek is.
A pártok utolsó választási nagygyűléseiket tartják felfokozott tempóban. Ebben különösen a szociáldemokrata párt (SPD) jeleskedik, Oskar Lafontaine elnökjelölt még egyszer végigszáguldja az országot, hogy az utolsó pillanatban megfordítsa a párt számára kedvezőtlennek ígérkező választási végkimenetelt. Lafontaine mindenütt zsúfolt házak előtt lép fel, de ez sem változtat azon a tényen, hogy a legutolsó közvéleménykutatás össznémet viszonylatban több mint 42 százalékot jósol a két keresztényuniónak (CDU/CSU), s csak 33,5 százalékot az SPD-nek. Az egyik vagy másik táborhoz csapódó szabaddemokraták (FDP) tíz százalék, a zöldek kilenc százalék körüli eredményre számíthatnak. Az allensbachi demoszkópiai intézet felmérése szerint Nyugaton a megkérdezettek 75, míg Keleten 80 százaléka véli úgy, hogy a választási végeredmény lényegében eldöntött dolog. (folyt.)
1990. november 29., csütörtök 14:35
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|