|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Walesa - állampolgári parlamenti klub
|
Barabás T. János, az MTI tudósítója jelenti:
Varsó, 1990. november 29. csütörtök (MTI-TUD) - Valamennyi
lengyel elnöke akarok lenni - mondta rövid televíziós interjújában
Lech Walesa, az elnökválasztás első fordulójának nyertese, és e
gondolathoz híven részt vett az állampolgári parlamenti klub szerdai
ülésének második részén. A Szolidaritás parlamenti frakciójaként
indult, majd kormánypárti, de a Mazowiecki-Walesa ellentét
élesedésével mindinkább a Szolidaritás vezetőjéhez visszapártoló
képviselőkkel, akik tulajdonképpen a Szolidaritás mindkét szárnyát
képviselik, az éjszakába nyúló beszélgetést folytatott.
Walesa elsősorban a Szolidaritás újabb összefogásának szükségességét hangsúlyozta és azt, hogy elnökként is célja a pluralizmus, a demokrácia és a reformok védelme. Utalt arra, hogy mivel az országnak minden értékes emberre szüksége van, keresi Tadeusz Mazowiecki, a lemondott miniszterelnök, és az olyan emberek, mint a parlamenti frakciót a közelmúltig vezető Bronislaw Geremek professzor helyét az új politikai életben. Kiemelte, hogy az általa vezetett Lengyelországban nem lesz antiszemitizmus, sovinizmus és gyűlölködés.
Walesa kijelentette: a kormány bukásával fizetett azért, hogy minden figyelmeztetését, javaslatát a szükséges módosításokra elvetette és arra használta, hogy populizmussal és a karrierizmussal vádolja őt. Ismételten állást foglalt a gazdasági reformok, a Balcerowicz-terv folytatása mellett, amely azonban szerinte a társadalom igényeinek megfelelően módosításra szorul.
A parlamenti állampolgári klub határozatban szólította fel a választókat, hogy az elnökválasztás második fordulójában szavazzon Lech Walesára. Adam Michnik képviselő e határozat miatt bejelentette kilépését a parlamenti frakcióból. Mint mondotta, nem hajlandó Walesa politikai vonalát támogatni, bár azzal egyetért, hogy neki kell az államfőnek lennie, és nem Stanislaw Tyminskinek. Michnik szerint a határozat túl messze ment, csak azt kellett volna kérni az emberektől, hogy ne Tyminskire szavazzanak. Ezt az álláspontot tükrözte a Mazowieckit támogató Demokratikus Akcióhoz (ROAD) tartozó képviselők és szenátorok csoportjának külön határozata, amely Lengyelország számára a legnagyobb veszélynek minősítve Stanislaw Tyminski esetleges megválasztását, úgy fogalmaz, hogy az ország államfője Lech Walesa kell legyen. +++
1990. november 29., csütörtök 09:21
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|