|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Pedagógusok Szakszervezete Elnökségének állásfoglalása
"... megengedhetetlennek tartjuk azt, hogy a központilag
biztosított bérfejlesztés realizálása az önkormányzatok döntésének
függvénye legyen; ennek elkerülése érdekében - 1990-hez hasonlóan -
a költségvetési törvénynek kell a bérintézkedéseket elrendelnie
függetlenül attól, hogy azok a normatívákba beépültek vagy sem.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Rabár Ferenc lemondása
"... korábban sem nagyon érezhette, hogy olyan nagyon
meghatározó módon jelen lett volna a kormányban, hiszen Matolcsy
állandóan bírálta őt a sajtóban, ráadásul rendszerint azután, hogy a
döntések megszülettek. Beavatkozott olyan dolgokba, amelyek nem
tartoztak rá. Szóval Rabár úr állítólag saját minisztériuma ügyeiben
sem érezhette magát túlzottan kompetensnek.
Az ellentétek persze csak másodsorban személyesek. Az elvi
szembenállást az a hároméves gazdaságpolitikai koncepció generálja,
amelynek meg kellene már régen határoznia az ország működését, de
amelyben egyelőre még nincs kormányegység.
Matolcsy György először a taxisblokád után jelentette ki, hogy
gyorsító programra van szükség, radikális változásokra, az
adórendszer gyors átalakítására, amit Rabár is elfogad, de ő
hosszabb időt szánna erre, a szociálpolitika kiegyenlítő hatásait is
beleszámítva.
Nyilvánvaló tehát, hogy a kormányt megosztó dilemmáról van szó,
és nem két ember vitájáról."
|
|
|
|
|
|
|
Az Országgyűlés rendes ülése - keddi munkanap (2. rész)
|
Az egyre terebélyesedő vitában Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) arra hívta fel a figyelmet, hogy bár a polgári engedetlenség önmagában jogszerűtlen, eleve törvénysértő, azt az emberek lelkiismeretükre hallgatva tudatosan hajtják végre, vállalva a következményeket is. Ezért - hangoztatta - a polgári engedetlenség nem jogértelmezési kérdés. Így talán nem lenne szerencsés, ha valamennyi állampolgár szabad döntésére vonatkozó morális kérdésekben az Alkotmánybíróság hoz jogértelmező határozatot.
A Ház munkájába ismét ,,visszacsempészett,, konfrontációs hangulat csak erősödött a társadalombiztosítási költségvetésmódosítás folytatódó általános vitájában. Helyenként a hisztéria határait súroló reakciókat váltott ki a kormánykoalíció pártjainak képviselőiből a Szocialista Párt szakértőinek érvelése, miszerint nagyobb arányú nyugdíjkompenzációra van lehetőség, hiszen a tervezettnél nagyobb arányú bérkiáramlás nyomán a társadalombiztosítás bevételei is szükségszerűen növekednek. Az eltérő számadatok felsorakoztatásával megvívott szócsatákból kitűnt, hogy a konszenzus kialakítását nagy mértékben hátráltatja a megbízható, megközelítően pontos adatszolgáltatás hiánya. Az elmérgesedni látszó vitát érezhetően lecsillapította Antall József megjelenése és felszólalása.
A kormányfő mindenekelőtt arra a közös felelősségre utalt, amely kormánypártokat és ellenzéket egybefűz. A magyarországi békés átalakulásért vállalt együttmunkálkodás arra kötelezi a politikai erőket, hogy - bármely oldalon álljanak is - megteremtsék az alkotmányos kormányzás és a parlamentáris rendszer működésének feltételeit.
Antall József hangsúlyozta, hogy a válság tanulságokkal szolgált minden párt, a Parlament és a kormány, továbbá azoknak az érdekképviseleti szerveknek a számára, amelyek eddig egymás legitimitását vonták kétségbe, most azonban egymással egyetértésben ültek tárgyalóasztalhoz. Ez pedig azt jelenti, hogy a kormánynak már van partnere. (folyt. köv.)
1990. október 30., kedd 15:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|